A vajdasági Ada községben születtem és nőttem fel, ahol kisgyermekkorom óta vagyok a Vadvirág Hagyományápoló Kör tagja. Kezdetben a népi gyermekjátékokkal, később a néptánc és a népzene alapjaival ismerkedhettem meg. Egyesületünkben felnővén, generációnk fokozatosan kapott komolyabb feladatokat, és vette át a vezető szerepeket, átadva a tudásunkat a fiatalabbaknak. Igazi nagycsaládként működünk, ahol a legkisebbtől a legnagyobbig, mindenkinek megvan a maga szerepe.

Aktívan részt veszek az évente megrendezésre kerülő nyári táborunk, hagyományőrző programjaink, illetve ünnepi műsoraink szervezésében és lebonyolításában. Mára a kortársaimból alakult Napvirág leánykórus, illetve a gyermekekből álló Bársonyvirág leánykórus vezetője vagyok. A középiskolás éveimben kerültem Szegedre, ahol később egyetemi tanulmányaimat is folytattam. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén szereztem néprajz alapszakos bölcsész diplomát, majd 2014-ben néprajz mesterszakos bölcsészként abszolváltam, táncantropológia szakirányon. Mesterszakos hallgatóként kerültem be az Agora Alapítvány a Társadalomkutatásért mentorprogramjába, ahol mentorként migráns gyermekek és fiatalok tanulmányi és szociális beilleszkedésével foglalkoztunk. 2014 júniusától adminisztrátorként, 2015 januárjától pedig koordinátorként voltam jelen a programban. A migráns mentorprogramnak köszönhetően tapasztalatokra tehettem szert a magyar nyelv tanítása, a közösségszervezés és a nem formális nevelés és tanulás terén. Munkám során alkalmam volt különböző korosztályú és kultúrájú gyermekekkel és fiatalokkal dolgozni. Jelenleg a szegedi Szent-Györgyi Albert Agórában dolgozom mint kulturális szervező. Gyermekprogramok és táborok megvalósításában veszek részt. Szakmai tapasztalatomnak és származásomnak köszönhetően külső szemlélője és belső megélője is voltam a kisebbségi létnek. A közösségben való létezés, és a közösségépítés mindig is szerves részét képezte az életemnek. Ennek egyik (számomra jól megfogható) eszközének a zenét, a táncot, a játékot tartom. Reményeim szerint tapasztalataimat képes leszek kamatoztatni majd egy olyan különleges közösségben is, mint a moldvai csángóké. Mind néprajzosként, mind néptáncosként és népdalénekesként, mind pedig ifjúságsegítőként fontosnak tartom ott a jelenlétet és a segítséget.