A kezdeti lépéseket anyukám adta, aki a Nyírség Táncegyüttesben táncolt, ezért alapvető volt, hogy kiskoromtól kezdve én is táncoljak. Encsen népművészeti óvodába jártam, ahol megismerkedtem a különböző szokásokkal, népi gyermekjátékokkal, mondókákkal.

Általános iskolában heti két alkalommal táncoltam a Bubulyka Tánccsoportban. Felső tagozatban új tanárom végképp megszerettette velem a néptáncot, ezért is döntöttem úgy családom segítségével, hogy a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumban fogok továbbtanulni. Itt a Kisfigurás Táncegyüttesben táncoltam, 2011 óta pedig az encsi Csikuska Kulturális Egyesületben tevékenykedem. Ezalatt minden évben nyári táborokban is részt vettem, ahol különféle kézműves technikákat, mint például a nemezelés, gyöngyfűzés, agyagozás is elsajátítottam.

Középiskolás éveim alatt több tanár is tanított, akiktől sokat lehetett tanulni, mind pedagógiailag, mind a tánc fortélyairól, technikáiról, így teljesebbé vált tudásom. A Kisfigurás együttessel számos Minősítő és Szólótánc versenyen és Antológián vettünk részt. Az otthoni egyesület táboraiban kicsiket is taníthattam, amit nagyon élveztem, és ez még nyilvánvalóbbá tette, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Filharmónia előadásokban is szerepeltem, amely 32 előadásában bemutatta, milyen is egy professzionális táncegyüttesben táncolni.

A szakgimnázium után Tokajban tanítottam mind a nyolc osztályban, amely nagyon jó tapasztalatokat adott. Tanulmányaimat a Magyar Táncművészeti Egyetemen folytatom. 2018-ban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa lettem Szlovákiában, ezen belül Kassán tevékenykedtem. Több iskolában, óvodában tanítottam magyar néptáncot nemcsak a városban, hanem a környékbeli falvakban is. Tapasztalataim szerint az itt élők erősen igénylik és támogatják a néptáncot.

A Petőfi Sándor Programot azért tartom remek lehetőségnek, mert szeretném a kint élő magyarokkal és a helyiekkel még jobban megismertetni hagyományainkat, megmutatni, mit is rejt e kis ország ezen a téren.