Alapszakos diplomámat a Pécsi Tudományegyetem szlavisztika-horvát szakán szereztem, mesterképzésemet 2015 júniusában fejeztem be az Eötvös Loránd Tudományegyetem hungarológia-magyar mint idegen nyelv szakirányán. Már az alapképzésem során a horvát-magyar kapcsolatok érdekeltek, fél évet töltöttem Zágrábban ösztöndíjasként, ahol multikulturális környezetben fejlesztettem horvát nyelvtudásomat. Ezután a program után határoztam el, hogy magyar nyelvet szeretnék tanítani. Ezért választottam a hungarológia szakot. A mesterképzés alatt is lehetőségem nyílt Horvátországba utazni ösztöndíjjal és felvenni a kapcsolatot a zágrábi magyar kisebbséggel. A diplomamunkámat A horvát-magyar kapcsolatok, a magyar nyelv Horvátországban témakörben készítettem, így kintlétem alatt kutatást végeztem úgy a származásnyelvi, mind a magyar nyelvet idegen nyelvként tanulók körében. A magyar kisebbség mindennapjaiba pillantva még inkább elkötelezetté váltam abban, hogy a külföldön élő magyarok identitásőrzésében segítséget nyújtsak. A magyar identitás őrzése rendkívül nehéz a kisebbségben élőknek, de különösen nehéz a szórványmagyarságnak, akiknek intézményes keretek között nem minden esetben megoldott nyelvük ápolása. Horvátország ugyan kedvező jogokat biztosít a nyelvhasználatban, de nem minden településen megoldott a képzett tanárok alkalmazása. Remélem, hogy a nyelvtanítás területén szerzett tapasztalataimat a nyugat-szlavóniai magyar közösség javára tudom fordítani. Nagyon várom, hogy származásnyelvi gyermekekkel, felnőttekkel dolgozhassak ismét együtt.

Hungarológusként a kultúránk és hagyományaink továbbadásával szeretnék bekapcsolódni a közösség életébe. A nyelv és a kultúra identitásképző szerepe miatt rendkívül fontos, hogy a külföldön élő magyarságnak lehetősége legyen ezek őrzésére és továbbadására, hogy a magyar identitásuk fennmaradjon és tovább éljen. A Petőfi Program segítségével mindez megvalósulhat, bízom abban, hogy munkámmal segíthetem a célok elérését és sikeresen működhetek együtt a horvátországi magyar kisebbséggel.