A Daruvári Magyarok Közösségének legjelentősebb hónapja a december, tárgyalkotó műhelyük minden évben tart karácsonyi foglalkozásokat. Ezek az alkalmak nemcsak tárgyak létrehozására, a népművészet, vagy éppen a kortárs technikák megismerésére szolgálnak, hanem a tagok kapcsolatának, a közösség megerősítésének alkalmai is.
Idén a népi életet helyeztük központba, az adventi időszakban felidézzük dédszüleink, őseink hagyományait, közösen emlékezünk. A mézeskalács készítése, az írókázás fortélyainak elsajátítása népi értékeinkhez vittek közelebb. A konyhában édesanyáinkkal, nagymamáinkkal eltöltött idő, a jellegzetes fűszeres illatok szép emlékeket ébresztettek, tettekkel és lélekben is készülünk az ünnepre.
Bár napjainkban a mézeskalács egybefonódott a karácsonnyal, története az ókorban kezdődött. Magyarországon a mézeskalácsos céhek a XVII. században német, osztrák hatásra alakultak ki. A XIX. században termékeiket a parasztok vásárolták leginkább. Ekkor a mézeskalácsosok portékáinak legjellegzetesebb darabjai a piros alapon színes tükrös szívek voltak. Vásárokon, búcsúkban árusították, a parasztfiatalság pedig szerelmi ajándékként, vásárfiaként őrizte.
A korábbi adventi műhelyek tárgyait jótékony célokra ajánlotta fel az egyesület, idén a mézeskalácsokat szintén elajándékozzák.
Forrás: Magyar néprajzi lexikon (1977.) Szerk. Ortutay Gyula
