Jelenlegi hely
Meggyőződésem, hogy identitástudatunkat néphagyományaink ismertével és gyakorlásával tudjuk erősíteni, ezáltal életben tartani kultúránkat, mivel a népzenének, a népdalnak és a néptáncnak rendkívül hatékony közösségépítő ereje van.
Jelenleg filozófia- és esztétikatanár vagyok. Szabadka több középiskolájában is dolgoztam már, és a tanítást mindig is hivatásként éltem meg. 1995-ben, tizenkét évesen kezdtem el érdeklődni a népzene iránt és egyidejűleg elkezdtem a brácsán való muzsikálás elsajátítását. Szinte az összes vajdasági népzene- és néptánctáborban részt vettem, ahol fejleszthettem népzenei tudásom. 2001-ben alapítottam meg a Véka zenekart. Azon táborokban, melyekben egykor tanoncként vettem részt, már táncházi zenészként léptünk fel a Véka zenekarral. Örömmel töltött el, hogy átadhattam a tanuló évek alatt megszerzett tudásom a népzene és a néphagyományok terén a fiatalabb generációknak. A népzenének köszönhetően lehetőségünk nyílik kapcsolatokat teremteni és ápolni mind határon túli, mind pedig anyaországi magyarokkal. Utazásaim során olyan helyeken jártam, ahol a népzenének köszönve lehetőségem nyílt olyan magyarokkal megismerkednem, akik a Kárpát-medencén túl is igyekeznek megőrizni és ápolni hagyományainkat.
Rendszeres résztvevője vagyok a Kolozsvári Nemzetközi Néptánctalálkozónak, a borospataki Erdélyi Táncházzenészek Találkozójának, az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásárnak, valamint alapítója a Vajdasági Népzenésztalkozónak és egyik szervezője az Örökségünk című népzenei koncertnek. Zenészként és oktatóként több mint tíz éve jelen vagyok az adai Néptánc és Honismereti táborban, valamint a kiskunmajsai Lurkó gyermek tánctáborban.
Vajdasági magyarként komoly erőfeszítésbe kerül megőrizni azt a temérdek kincset, melyet őseink ránk hagytak. Meggyőződésem, hogy identitástudatunkat néphagyományaink ismertével és gyakorlásával tudjuk erősíteni, és ezáltal életben tartani kultúránkat, mivel a népzenének, a népdalnak és a néptáncnak rendkívül hatékony közösségépítő ereje van.
Szemtanúja vagyok az évek óta tartó kivándorlásnak. Vajdasági magyar családok százával hagyják el otthonaikat, köztük barátaim és családtagjaim is, a jobb élet reményében. Felmerült bennem a kérdés, hogy ezek az emberek most külföldön milyen úton tudnak, vagy egyáltalán találkozhatnak-e azokkal az értékekkel, melyek itthon életük része volt. Vajon külföldön megtudják-e őrizni magyar identitásukat?
Véleményem szerint az itthon szerzett hagyomány- és értéktiszteletnek köszönhetően, a külföldi magyar közösségeknek nagy segítségükre lennék.