December 18-án a szarajevói Magyar Polgárok Egyesületének székházában összegyűlt az egyesület apraja-nagyja. Az esemény középpontjában most a gyermekek voltak, akiket elkísértek a szülők és a nagyszülők. Terv szerint „csak” egy gyermekeknek szánt kézműves foglalkozás volt a program, de az egyesület elnöke, Muratović Irma, és elnökhelyettese, Juhász-Pašić Éva néhány ötlettel családi nappá alakították át a kézműves foglalkozást.
Kiváló alkalomnak bizonyult, hogy az eseményre meghívjam Szabó Nórát, aki szintén Petőfi ösztöndíjas, ám ő a Vajdaságban tevékenykedik. Sok éve foglalkozik már gyerekekkel, főként kézműves foglalkozásokat tart, de emellett néptánc, ének és gyermekjátékok területén is jártas. Meg is érkezett tehát Szarajevóba, egy bőröndnyi eszközzel, szerszámmal, díszekkel és ötletekkel. A terv karácsonyi díszek készítése volt, ill. mézeskalács díszítés. Előző este Nóra beszerezte a kalácshoz való alapanyagokat, és míg én az egyesület egyik termében az órarend szerinti magyar órát tartottam, addig ő a székház konyhájában a tésztát gyúrta és formákra szaggatta. Ugyanebben az időben, a város másik pontján, Juhász-Pašić Éva a paprikás csirkét főzte, és a tepsiben sült hurka-kolbászt készítette elő, amit másnap az ünnepségen, a székház konyhájában készített el.
Az ünnepség napján gyerekzsivajjal, hangos nevetéssel és ismerős illatokkal volt tele a HUM székháza. Míg vendégünk, Nóra, a gyerekekkel díszeket készített és rajzolt, addig a felnőttek a másik teremben beszélgettek, nosztalgiáztak. Néhány órán belül elkészültek a díszek, és az asztal is meg lett terítve. Ebéd után még közel sem volt vége mindennek, hisz ezután került sor a mézeskalács díszítésre. Ez mindenképp nagy sláger volt, hiszen a gyerekek büszkék voltak saját sütijükre, és fogadni merek, hogy ízletesebb volt számukra, mint bármelyik másik édesség. Az ünnepség nem múlhatott el a karácsonyi csomagok nélkül sem. A nap végén az egyesület jogásza, Hadžibegović Vedad lepte meg a gyerekeket karácsonyi ajándékokkal, s ezzel olyan boldogság áradatot okozott nekik, amit mi felnőttek is megirigyeltünk. Kellemesen eltöltött, közös élményeket tudhat maga mögött a HUM egyesülete ezzel az ünnepséggel.
A szarajevói alkalomhoz hasonlóan, különleges ünnepi estet szervezett a banja lukai „Magyar Szó” egyesület is. Itt december 20-án a Kisebbségek Klubjában a banja lukai magyarok apraja és nagyja együtt, és egyszerre ünnepelte meg a karácsonyt és az újévet. Az ünnepség első része teljes mértékben a gyerekeknek és a fiataloknak szólt. A legfiatalabbak ezúttal is karácsonyi díszeket készíthettek, és mézeskalácsokat díszíthettek. Nóra ötleteiből a gyerekek kedvükre kiválaszthatták, hogy mit szeretnének elkészíteni. Mondanom sem kell, hogy a kicsiknek ezúttal is a mézeskalács elkészítése volt a legnagyobb öröm. Persze a mézeskalácsok nem sokkal a díszítésük után titokzatos módon el is tűntek... Szabó Nóra szavai szerint rendkívüli élményben és páratlan vendégszeretetben volt része Banja Lukán. Hozzátette, hogy örömmel töltötte el az, hogy megismerkedhetett a banja lukai magyarokkal (lásd a vele készített interjút lentebb). Az a rövid idő pedig, amit gyerekekkel töltött, tartalmas és hasznos volt.
A gyermekeket kísérő szülőkhöz 18 óra után csatlakozott a többi egyesületi tag is, és elkezdődött a felnőttek karácsonyi és újévi ünnepsége. Az estét Milivojević Irén, az egyesület elnök asszonya nyitotta meg, boldog karácsonyi ünnepeket, valamint jó egészséget, sok szerencsét kívánva a tagságnak, és azok családtagjainak az új évben. Az elnöknőnek a 2016-ban végzett munkájáért az egyesület nevében Tóth Bojnik László, a Magyar Szó főtitkára mondott köszönetet. Az ünnepségen nem hiányoztak az ételek és italok, a hideg felvágott, az otthon elkészített sütemények, de a jó borok sem. A jó hangulathoz nagyban hozzájárult az „élő” zene is, amit már hagyományosan Prstaljko Vladimir szolgáltatta. Az ismert melódiák mellett csárdások, és régi magyar slágerek is repertoárján vannak. A karácsonyi és újévi ünnepség 22 óráig tartott, ekkor váltak el egymástól - kitűnő hangulatban - az egyesület tagjai.
E két eseményt követően szeretném megköszönni Szabó Nórának, hogy elfogadta a meghívásunkat, és ezzel gazdagabbá tette mindkét egyesület ünnepségét. A vele készített rövid interjúban pedig hadd mondja el ő, hogyan is érezte magát nálunk itt, Boszniában:
Honnan hallottál a szarajevói HUM Magyar Polgári Egyesületről, és a banja lukai Magyar Szó egyesületről, illetve hogyan jutottál el hozzánk?
Magáról a két magyar szervezetről Bezzeg Gyulától hallottam, aki szintén ösztöndíjas a Petőfi Sándor Programban. Mielőtt elkezdte volna az 50 ösztöndíjas a kijelölt országban és városban a szolgálatát, volt Budapesten egy felkészítő hetünk, ahol volt szerencséje az összes ösztöndíjasnak találkozni. Itt ismertem meg Gyulát, aki később megkeresett engem azzal a kéréssel, hogy mit szólnék hozzá, ha eljönnék Szarajevóba és Banja Lukára kézműves foglalkozást tartani, hiszen ott úgysem ünneplik a karácsonyt, közös szervezéssel viszont egy meghitt karácsonyi rendezvényt tudnánk nyújtani az ottani közösségeknek. Az ötlet megtetszett, rámondtam az áment, így jutottam el Szerbiából Boszniába.
Hogyan láttad az itteni magyar közösséget, és milyen tapasztalattal tértél vissza Szerbiába?
A tapasztalatok nagyon pozitívak, szimpatikus volt mind a két helyen a közösség. Azt is fontos elmondani azonban, hogy a magyarok száma igen csekély, főleg az idősebb korosztály tagjai között van több magyar, a gyerekek között sokan nehezen beszélik, illetve értik a nyelvet, ami adódhat abból is, hogy vegyes házasságban nőnek fel, ahol előtérbe kerül az adott ország nyelve. Ez bizonyára az ottani közösség ereje is, hiszen ahol kevesen beszélnek magyarul, érthető hogy maga a kisgyermek is az adott ország nyelvét fogja preferálni/aktívabban használni. Természetesen nagyon szerencsések a magyar szervezetek kezdeményezései, törekvései, miszerint minél több magyar programot kell szervezni, így a fiatalabb generációnak is aktívabb része lehet olyan rendezvényekben, ahol hallja a magyar nyelvet, így könnyebben, nagyobb érdeklődéssel sajátítja el.
Mesélj egy kicsit a közösen szervezett programokról.
Mind a két városban, Szarajevóban és Banja Lukán is Gyula szervezte meg a helyi magyar közösségek karácsonyi programját. Ezen programok „forgatókönyvébe” beletartozott, hogy a gyerekeknek kézműves foglalkozást tartok, amihez hoztam egy tele táskát mindenféle kellékkel, hogy lehessen miből szemezgetni. Nem szerettük volna, hogy egy fix tervet végigviszek, hanem mindenki azt készítse a kínálatomból, ami neki kedves. Ez a projekt működött is, és közösen is dolgoztunk a gyerekekkel, készítettünk egy óriási puzzle karácsonyfát, amiben minden gyermek keze munkája benne volt. A kézműves foglalkozás után Szarajevóban közös ebéddel, majd beszélgetéssel folytatódott a délután, Banja Lukán pedig közös vacsora és táncmulatság várta a vendégeket. Személy szerint én nagyon élveztem mind a rendezvényeket, mind az ottani közösségek nyitottságát, befogadását. Hálás vagyok, hogy ott lehettem és remélem, hogy a jövőben is lesz alkalmam ilyen kooperatív munkára Gyulával, és természetesen más ösztöndíjas társammal is.
