1988 telén születtem Újvidéken, második és utolsó gyermekként, az akkori Jugoszláviában. Az ország felbomlásáért vívott harc kitörése okán családommal és egy-két rokonnal, baráttal szüleim Soltra indultak rokonlátogatásba, ugyanis ott éltek a világháború környékén áttelepült távolabbi rokonaink. A háború elhúzódása és egy vállalkozás elindítása akaratlanul is gyökereket növesztett a településen, ami azóta is elsődleges lakhelye családunknak, a temerini rokoni és baráti szálak megszakítása nélkül.

Azt hiszem, a közösségi életforma szeretete a családomban gyökerezik, ugyanis annak ellenére, hogy sokan sok fele vagyunk, azt gondolom, hogy egy összetartó és szerető família a miénk. A családom által lettem tagja a helyi egyházközségnek, amelynek aktív szolgálója és segítője voltam, és – amennyire lehetséges, – vagyok is. Aztán amikor Kecskeméten a Piaristákhoz kerültem, megismertem a cserkészeket, amely azóta is fő közösségem. 11 éve vagyok cserkész és 10 éve vezető. Ezalatt a 10 év alatt vezettem őrsi közösséget, 3-4 őrsből álló rajt, rengeteg hosszabb-rövidebb programot, nyári tábort és vezetőképzést is. Nagyon sokat tanultam, fejlődtem a cserkészetnek köszönhetően, és olyan tudásra tettem szert, amely a mindennapi életemhez és munkámhoz ad szilárd támaszt.

Önkéntesként tevékenykedek még a Magyar Zarándokúton, ahol van szerencsém tanult szakmámban (turizmus-vendéglátás) is dolgozni, azzal hogy egy 32 kilométeres szakasznak vagyok a segítője. Ezen felül nemrég elkezdtem egy mozgáskorlátozottak számára működtetett rehabilitációs központban is önkéntesként szolgálni. Azt hiszem az életben is, de a programban kimondottan ez az egymásnak tett szolgálat a fő feladat. Azzal, ha képesek vagyunk egymás szolgálatába lépni, önmagunkat kicsit háttérbe helyezni, megalapozzuk a közösségi részvételt. Ezt a közösségi részvételt és élményt szeretném folytatni a program során minden olyan tevékenységgel, amelyet végezni fogok.

A 2016/17-es tanévet már a moldvai csángó magyarok közösségében töltöttem. Az elmúlt kilenc hónap minden kétséget kizárólag nagy hatással volt életemre. Az a fajta hozzáállás az élethez, amelyet ott megismertem, örök példa marad számomra. Azok a mély emberi kötelékek, amelyeket ápolnak, arra bíztatnak, hogy embertársaimmal jobb viszonyt ápoljak. Azt a hitet, amelyet nap mint nap megélnek, sehol máshol nem tapasztaltam. Máig élő kultúrájuk pedig olyan unikum, amelyet érdemes megismerni.

Bízom benne, hogy a most következő programszakaszban is sikeresen tudom segíteni a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot, hogy működésük még eredményesebb és sikeresebb legyen.