Csoma Gergely 1977 nyarán járt először Moldvában a csángómagyaroknál. Eddigi munkássága során kilenc kötete jelent meg a moldvai csángókról. A most bemutatott, Megkötött idő című kötet a majd negyven év gyűjtött anyagát mutatja be. A ráolvasáok, archaikus imák, varázslások, gyógyítások, népmesék és eredettörténetek autentikus nyelven, a rögzített hanganyag alapján szólalnak meg. A könyv különlegessége a huszonöt Bákó és Aknavásár körüli falu emléke mellett a legarchaikusabb öt északi csángó település megmentett folklór anyaga, amit utolsóként gyűjthetett össze.
A könyv nyolcvanöt, kilencven perces magnókazetta begépelése és rendezése után kerülhetett kiadásra, melyet négy gépíróhölgy rögzített. Ahogy az író mesélte, amint haladtak előre a rögzítéssel, teltek a napok s az éjszakák, egyre jobban a vadász láz a hatalmába kerítette, sokszor azért is, mert maga is meglepődve tapasztalta, hogy milyen sok gyűjtése született. A feldolgozás során tapasztalta Csoma Gergely, hogy nagyon sok archaikus imája, ráolvasása, népi gyógyászati felvétele van, amely különösképp érdekelte őt mindig is, így hamar adottá vált az új könyv témája.
A könyvbemutató során lehetőségünk volt kicsit átélni, hogy milyen is lehetett akár a Ceaușescu időben, akár azon kívül csángókutatónak lenni. Mesélt a fogadtatásról, a bákói rendőrségen töltött éjszakáról, avagy arról hogy miért kellett nevet változtatnia, hogy újra és újra eljuthasson az általa olyan kedvesnek tartott csángóföldre. A kötetlen beszélgetés alkalmat adott egy két kiemelkedő adatközlő megismerésére, számtalan átélt élmény és kaland elmesélésére. Ahogyan Márton Attila házigazda, Lészpedi tanító bácsi köszöntő szavaiban elmondta, különös ez az este, hiszen nem sokszor van könyvbemutató Moldvában, azonban legnagyobb különlegességét talán az adta, hogy helyi embereknek szólt, a helyi múltról.
Magyaroknál odaki verekedés (háború) volt. Úgy kerültek bé. Tuggya-e mi, nem volt olyan sok hely, mint idebé. Még a verekedés előtt béjöttek volt. Melyik béjött a fazekakval, melyik béjött a lakatokval, melyik a lakatokval – fazekakval, ki milyen izéjik voltak, s ittmaradtak. Milyen neve vult… így – úgy. Sok helység volt, s ott nem volt (szabad hely), a még a verekedés után is jöttek bé! S onnan aztán itt vannak maradva.
Lészped, 1991.március 27., Toplicsánné Sánta Erzsi, 73 éves
