A Madarasi-Hargita lábánál fekvő Székelyudvarhelyen láttam meg a napvilágot, és szerencsésnek mondhatom magamat mivel a gyermekéveimet is ebben a székely kisvárosban töltöttem. Saját bőrömön tapasztaltam meg a magyar kultúra szépségeit, és már kiskoromban „felfedezhettem” Székelyföld természeti kincseit, értékeit és gazdag kultúráját.

Kisiskolásként szinte az első iskolai naptól eljártam a helyi korosztályos labdarúgó csapat edzéseire, akkor még nem is sejtve, hogy a későbbiekben a sport életem meghatározó része lesz. Tanulmányaimat a székelyudvarhelyi Tamási Áron Elméleti Líceumban, angol, matematika-informatika szakán végeztem, ahol oszlopos tagja voltam az iskolánk sportcsapatainak, amelyekkel számos bajnokságon vettünk részt. A bajnokságokon szerzett tapasztalat segítségével a későbbiekben már mi szerveztünk kisebb és nagyobb bajnokságokat.

Székelyföld után a következő állomás, a „kincses” Kolozsvár volt, itt kezdtem az egyetemi tanulmányaimat és tagja lettem egy székely diákokból álló focicsapatnak, ahol újra megtapasztalhattam a sport közösségformáló erejét, majd később a csapat vezetését is rám bízták. A tapasztalatok és emlékek mellett számos ismerősre és barátra tettem szert, határokon innen és túl, akikkel mindig megtaláltuk a közös nyelvet. Az egyetem által szervezett programokon is szívesen segédkeztem, például egy olyan több hónapos programban, mely a kisiskolások egészséges életmódra nevelését tűzte ki célul.

A következő állomás már Budapest és a Testnevelési Egyetem volt, ahová csereprogramok segítségével sikerült eljutnom, és három félévet tanulhattam. Budapesten már más országok cserediákjaival is meg kellett találnom a közös hangot, és elmagyaráztam nekik, hogy én nem „most” az első hetekben tanultam meg magyarul. A Budapesten töltött egy és fél év alatt szakmai gyakorlaton segédkeztem mint önkéntes, és országos, illetve nemzetközi sportrendezvények lebonyolításában is részt vettem, lehetett szó triatlonversenyről, strandkézilabdáról, kosárlabda Európa-bajnokságról, vagy éppen a magyar labdarúgó válogatott mérkőzéseiről. Ezek a rendezvények hozzásegítettek, hogy lássam belülről, hogyan épül fel egy nagyszabású sportrendezvény, így mára már rendelkezem kellő tapasztalattal a sportrendezvények megszervezéséhez.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a gyerekek időben kezdjenek el sportolni, és nem csak az egészségük megőrzésének érdekében, hanem pozitív példaképeket kaphatnak, és célokat tűzhetnek ki maguk elé, amely elengedhetetlen napjainkban, lehet szó az élet bármely területéről.

A sport segít mindenkit megtanítani arra, hogy a sikerekért minden nap tenni kell, de a kemény munkának nem csak az ára van meg, hanem az eredménye is. Hiszem azt, hogy a sportnak olyan közösségformáló ereje van, mely akár életen át tartó barátságokat szül.

A Budapesten töltött idő alatt pedig, megtanultam jobban értékelni szülőföldemet, és az onnan magunkkal hozott értékeket, amelyeket csak akkor fedezünk fel magunkban, hogyha messzebb kerülünk a biztonságot adó Hargitától.