Jelenlegi hely
A lehető legjobb tudásomat szeretném nyújtani: tovább vinni azt, ami már működik, fejleszteni azt, ami még gyerekcipőben jár, és létrehozni valami olyat, amire még nem volt példa. Ez lesz a fő célom.
Határon túli magyarként felnőni és magyarnak maradni nem egyszerű feladat. Ezt nekem saját bőrömön kellett tapasztalnom, hisz én is határontúli magyar területen, egy kárpátaljai kis faluban, Zápszonyban születtem és nevelkedtem. Az általános iskolát szülőfalumban, a középiskolát pedig a szomszédos Mezőkaszonyban végeztem. Szüleim és tanáraim már gyerekkoromban elvetették bennem a magyar öntudat magvait, mely azóta mélyen szívembe gyökerezett. Kisiskolás koromtól kezdve aktív tagja vagyok közösségemnek. Szívügyemként tekintek arra a közösségre, amelyben felcseperedtem Én magam is a néptánc és a hagyományőrzés szerelmese lettem.
Az érettségi után felvételt nyertem az Ungvári Nemzeti Egyetem matematika szakára. Egyetemi éveim alatt több szervezet munkájába is bekapcsolódtam, annak érdekében, hogy minél többet tehessek a kárpátaljai magyar diákokért. A Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségénél diáktársaimmal folyamatosan dolgozunk azon, hogy Ukrajna ne eméssze fel a magyarságot, hogy a diákok büszkén vallják magukat magyarnak, és olyan programokat szervezünk nekik, amely által erősítjük nemzeti öntudatukat, hagyományőrzésre sarkalljuk őket. Lehetőséget nyújtunk számukra, hogy magyar közösségben, magyar emberek között tudják jól érezni magukat. Évről évre megrendeztük a Scientia Denique Tudományos Diákkonferenciát, ahol a hallgatók anyanyelvükön mutathatják be tudományos tevékenységüket, és publikálhatnak Scientia Denique nevet viselő publikációs kötetünkben.
Az Ungváron eltöltött éveim alatt rengeteg külhoni szervezettel és azok munkájával ismerkedhettem meg. Megfigyeltem, hogy ugyanazok a problémák vannak jelen mindenhol, csak különböző arányban oszlanak el.
Elkötelezettnek érzem magam a magyarságunk ügyében. Azt, hogy a Czeglédi Péter Református Gimnáziumban lehetek ösztöndíjas a pedagógus végzettségemből kifolyólag, a lehető legtesthezállóbb feladatnak gondolom. Remélem, Léván kamatoztatni tudom eddig megszerezett tudásomat, és így a közösség értékes tagjává válok. Biztos vagyok benne, hogy a Felvidéken eltöltött idő alatt nem csak „adni” lesz lehetőségem, de rengeteget „kapni” is.