A Vajdaságban születtem, de az 1999-es bombázások idején a szüleim döntése alapján családunk Kecskemét mellé költözött. Így középiskolai tanulmányaimat a Kecskeméti Széchenyi István Idegenforgalmi Szakközépiskolában folytattam, ahol megerősödött érdeklődésem a magyar történelem és a nyelvtanulás iránt. Mindezek mellett azt is megtapasztaltam, hogy milyen érzés pár nap leforgása alatt egy biztonságos és szerető közegből kikerülni, és valahol máshol, kívülállóként újrakezdeni, egy másféle magyar nyelvet beszélni, és ezt hol több, hol kevesebb sikerrel felvállalni.

Szegedre kerülve történelem-művelődésszervező, média szakirányon folytattam tanulmányaimat. Hálás vagyok azért, hogy a szegedi Móra Ferenc Kollégiumban töltött négy évem alatt megtapasztalhattam, egy jó közösség szárnyakat ad, és az újságírás, a rádiózás világába is bepillanthattam.

Ötödik éve vagyok a Hírös Agóra/ Kecskeméti Ifjúsági Otthon klubjának koordinátora és nagyon szeretem a munkám. Irodalmi kávéházak, diákfórumok, diákbálok, nemzetközi estek, közös főzések, túrák, kirándulások segítségével igyekeztünk megteremteni helyi fiataljainkkal és kollégáimmal azt a harmonikus légkört, ahol az ötletek könnyebben szárba szökkennek.

A magyar nyelv egyet jelent számomra az otthonról hozott értékrenddel, mostanában pedig egyet jelent azzal a kedves izgalommal, amikor otthon én szerbül, szerb anyanyelvű ismerősöm pedig magyarul szól hozzám, és ezen néha szégyenlősen összemosolygunk. Talán ezért is érintett meg a Petőfi Sándor Program szellemisége. Egyrészt tudom, mit jelent kisebbségi magyarként definiálni magam. Másrészt hiszek abban, hogy egy jó közösségben a tenni akaró emberek mindig találnak módot a jó dolgok megteremtésére. Én pedig szeretnék majd e program kitűzött céljainak, leendő közösségemnek a legjobb tudásom szerint hasznára válni.