Budakalászon élek és a Pilis szerelmese vagyok. Szentendrén érettségiztem a Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1981-ben, majd a Csobánkai Általános Iskolába kerültem napközis nevelőnek. Második, harmadik osztályos gyerekekkel foglalkoztam. Óvónéni, vagy alsó tagozatos általános iskolai tanár szerettem volna lenni, de egy szerelem eltérített az álmaimtól. Cserébe viszont egész életemben gyerek sereg vett körbe, barátok, rokonok apraja-nagyja. Minidig törekedtem arra, hogy munkám mellett legyen időm rájuk. Az 1980-as években egy nagyvállalat pénzügyi osztályára kerültem, ahol közel 10 évig dolgoztam. Itt elvégeztem a külkereskedelmi ügyintéző felsőfokú képzést, később szintén felsőfokú képzés keretén belül mérlegképes könyvelői végzettséget szereztem. Így hosszú évekre „beragadtam” a pénzügyi területre. Majd 1994-ben megszületett a fiam, Benjamin, ekkor Budakalászon kerestem munkát. Így kerültem a Faluházba, ahol 10 éven át dolgoztam, mint gazdasági vezető, később művelődésszervező. Ez idő alatt végeztem el az ELTE-n a művelődésszervező szakot. Gyerekkoromban népi táncoltam, kórustag voltam, mondhatni a helyi könyvtárban nőttem fel. Ifjúságomat Szentendrén a festők városában töltöttem. Színház szervezőként hosszú évekig szinte nem volt olyan darab, amit Budapesten ne láttam volna. Koncertek, kiállítások, táncház találkozók, minden érdekelt. A Faluházban a kezdetektől szervezhettem minden féle programot. Itt kiélhettem kreativitásomat: kiállításokat szerveztem, ovisoknak, általános iskolásoknak különböző programokat, kézműves táborokat, játszóházakat. Felnőtteknek koncerteket, irodalmi esteket, színházat. Nyári népzenei, népművészeti fesztiválokat szerveztem. Állami ünnepek, megemlékezések megszervezése, lebonyolítása, és még sok minden más tartozott a feladataim közé. Jelenleg a Hagyományok Házában a Népi játszóházvezető képzésen veszek részt. Mentorommal, Lőrinc Károly plébánossal egyeztetve szeretnénk a szórványban közösség építéssel az itt élő magyarságot összekovácsolni. Első sorban gyerekeknek és iskolás korúaknak kulturális és sport programokat szervezni. Felnőtteket, az idősebb generációt is bevonni, olyan kis közösségeket létrehozni, amelyek büszkék magyarságukra, segítik egymást, és megőrizik hagyományainkat, nyelvünket, kultúránkat. Akik gyermekeiknek átadják a magyarság szeretetét, hogy azok a következő generációknak is továbbadhassák a nemzeti összetartozás érzését.