Jelenlegi hely

Vicei Krónika – Erzsébet tábor a Madarasi Hargitán

/ Monostori Beáta /
monostori.beata képe
A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány és a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány támogatásával 140 gyermek vehetett részt az ivói Erzsébet táborban 2016. március 24. és 27. között. Fazekas Zsolt táborvezető tájékoztatása szerint a 2014-ben átadott tábor 2,6 hektáros területen festői környezetben fekszik, 900 méter magasan a „székelyek szent hegyeként” ismeretes Madarasi Hargitán. A tábor kapui megnyitása óta közel 10 000 rászoruló gyermek táborozhatott itt Erdélyből, de érkeztek csoportok Magyarországról, és a Délvidékről is.
Az Erzsébet tábor résztvevői Csocsó bajnokságra készülnek a fiúkIvói Vadaspark látogatása, Juliska a szelíd őzike simogatásaBúcsúestén a tábortűz mellett

„Ha van szív,
Ha van akarat,
Büszkén érezheted,
Magyarnak magadat!” 

A táborban résztvevők számára a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány és a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány térítésmentesen biztosította a szállást, napi háromszori étkezést, a Vadaspark látogatást, és a lakóhely és Ivó közötti utazást.

Az Erzsébet táborba négy mezőségi település - Magyardécse, Bethlen, Beszterce, Vice – 5 iskolájából érkeztek a gyerekek. Az idefelé vezető úton Szovátán körbesétáltuk a Medve tavat, Parajd, Korond és Székelyudvarhelyen keresztül 5 óra körül megérkeztünk a táborba. A szobák elfoglalása után a gyermekek szabadon játszhattak: volt ping-pong- és csocsó bajnokság; társasjátékok, memória kártyák, építőkockák és még sok érdekesség várta a táborozókat.

A vacsora után a besztercei Vadrózsa néptáncegyüttes tartott tánctanítást és fergeteges mezőségi táncházat.

Másnap reggeli után a Vadasparkban találkozhattunk Dezsővel, a vaddisznóval és megsimogathattuk Juliskát, a szelíd őzikét. Nagyon nagy élmény volt a gyermekeknek, ahogyan az őz mellettük sétált, kísérte őket és szabadon simogathatták.

Külön öröm volt, hogy fenn a Hargitán a tájat hó borította. Ebéd után a nagyobbak a gondnok bácsi vezetésével és a kísérő tanárokkal kiadós túrát tettek a csúcsig. A csoport másik része a tábor területén focizott a hóban, szánkóztak, hóembert építettek, hócsatáztak, élvezték a márciusi gyönyörű hideg szikrázó napsütést.

A kisebbek benn az épületben különféle játékos vetélkedőkön vettek részt. A nagyobbak elkészítették az „üzenet a jövőnek” plakátunkat, melynek mottója:

„Ha van szív, ha van akarat, büszkén érezheted Magyarnak magadat!”

Székelyföldön szinte minden különleges földrajzi helyszínnek, várnak, településnek, szentnek legendája van. Az 1990-es évekig az iskolákban nem taníthatták a helyi közösségeknek a saját történelmüket, legendáikat. A történetek az itt élő nép emlékezetében maradtak fenn, a szülők szájhagyomány útján adták tovább gyermekeiknek.

A Visus Kulturális Egyesület gondozásában születnek meg Székelyföldi Legendárium címmel e  hiányt pótló kiadványok.

„ A legendák és a mondák egyben leckék, tele ősi igazságokkal, üzenetekkel, a múltunkra utalva mutatnak a jövőnkbe!”

Az egész napi kellemes, de fárasztó túrázások után így ismerkedhettünk meg a Székelyföldi Legendárium rajzfilm sorozat „Likaskő” című alkotásával is. A mese kapcsán találkozhattunk székelyföld jó és gonosz tündéreivel, sárkányaival, furulyás Jankóval, és megtudhattuk micsoda varázserőt rejt a Likaskő.

Vacsora után a csillagoktól ragyogó éjszakában hatalmas tábortűz fénye mellett népdalokkal búcsúztattuk a táborozás vidám perceit.

Harmadik nap reggeli után élményekkel telve elindultunk hazafelé a Maros völgyében. A zetelaki víztárlónál különleges élményben volt részünk. A csoport meglátogathatta a víztározót, a gát alatti erőművet. Nagyon sokat tanulhattak gyerekeink a tudatos környezetvédelemről, energiagazdálkodásról, a víz létfontosságáról, erejéről, szerepéről és hatalmáról.

A sok élménytől gazdagodva kimerülten indult haza a 140 gyermek és a kísérők csapata.

A Maros völgye hófödte tájait és a Gyergyói-medence szépséges lankáit elhagyva érkeztünk haza a Mezőségbe.

Hadd idézzem az egyik kísérő tanár szavait:

„Ennyi boldog gyermeket még nem láttam egyszerre!”