Alcím: Imakilenced Kisoroszon a lourdes-i boldogságos Szűzanya tiszteletére
1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban egy tizennégy éves, betegeskedő pásztorlánynak megjelent a Szűzanya, aki hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal mutatkozott meg e helyen, bűnbánatot és engesztelést kérve.
A jelenések híre gyorsan terjedt, egyre nagyobb tömegek látogattak Lourdes-ba. Az események helyén forrás fakadt, ahol kezdettől fogva csodás gyógyulásokat tapasztaltak, melyek közül ez ideig mintegy hetvenet ismert el az Egyház. Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a betegek világnapja. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”.
Lourdes - ahová bazilika és a forrás mellé fürdő épült - világhírű zarándokhellyé vált, milliók zarándokolnak el évről évre engesztelni és gyógyulásért, megnyugvásért imádkozni. Természetesen nem adatik meg mindenkinek, hogy eljusson oda. Ha testi valójában nem is, lélekben azonban bárki elzarándokolhat e szent helyre.
Így teszik ezt generációk óta minden évben az egykori Torontál megyei Kisoroszon is. Annak rendje szerint február 3-án újra előkerültek a gyakran száz esztendőnél is idősebb imafüzetek és az imaközösség tagjai a plébánia hittantermében összegyűlve megkezdték a kilencedet. Többeknek az imafüzet csak kellék, kívülről fújták az énekeket. Nem csoda, hiszen gyermekkoruktól gyakorolták, és ma sem hagynák ki semmiért a közös imát. Az idei évben alkalmakként 20-25 asszony gyűlt össze imára kilenc napon át. Valamikor bizony nem így volt. Mesélik, hogy házaknál gyűltek össze, minden utcának megvolt a maga imaközössége, sőt egy-egy utcában gyakran több is akadt. De ahogy csökken a falu katolikus magyar lakossága, úgy apadt le egyenes arányban az imádkozók száma is. A megjelentek ajkáról azonban ma is töretlen hittel csendült fel a fohász:
„Üdvözlettel, dicsérettel zengje ajkunk Máriát, mintha Lourdes-ban hogyha lennénk, úgy látunk, óh, Szűzanyánk. Isten anyja égi fényben megjelent nagy dicsőségben. E siralom völgyében jöjj mindnyájunk szívébe.”
Az imafüzért, mint mindig, február 11-én, a lourdes-i jelenések emléknapján fejezték be. Az utolsó alkalmat követően szentmisén emlékeztek meg a csodás eseményekről, majd Koncz Tibor plébános úr megáldotta a kilencedet imádkozó imacsoport tagjait.
Forrás:
A címben szereplő idézet a lourdes-i imakönyvből való: Lurdi aranykincs a buzgó katolikus hívek számára. Összeállította ősrégi imák és énekek nyomán B.K. Nyomatott UNIO nyomdában Sentán.
