Brassóban emlékeztünk
A kötetnek, a szerzők által megfogalmazott célja: „Arra kaptunk tőlük példát, hogy a válságos körülmények között miként lehet és kell megmaradni egyenes gerincű embernek. Ezt a példát felmutatjuk és népszerűsítjük mindenekelőtt a fiatalok – középiskolások és egyetemi hallgatók – körében, s ezzel együtt az egyre idősödő kortanúk emlékeit megmentjük az utókornak.” (…) „Bár Romániában egy puskalövés sem dördült el, több mint húszezer embert hurcoltak meg, és abból több mint tízezret el is ítéltek, tizenegy embert pedig kivégeztek.” (Benkő Levente)
A kötet tartalmazza a következő csoportosan elítéltek visszaemlékezéseit: EMISZ – Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége, Brassóban alakult 1956. november 4-én. 79 elítélt neve olvasható a Reménység Háza falán, az emléktáblát 2006-ban, az 50. évfordulón avatták fel, kiegészítve mindazok neveivel, akik Brassóban születtek, vagy itt tevékenykedtek, és szintén 56 kapcsán lettek elítélve. Baróti diákok, akik nekivágtak a magyar határnak, köztük Moyses Márton, kiváló tehetségű, verseket író ifjú, aki a börtönben cérnával részben levágta saját nyelvét, vélhetően azért, hogy ne tudjon senki ellen vallani.
1970. február 13-án, itt Brassóban a párt székháza előtt benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. Az év májusában belehalt sérüléseibe. Kolozsvárról a protestáns teológusok, valamint a Bolyais diákok csoportja. A Székely Ifjak Társasága, Sepsiszentgyörgy. A Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete, Nagyvárad. Temesvári diákok, 1956. október 30-án diáklázadás volt a városban, akkor éjjel a Securitate 3.000 temesvári diákot tartóztatott le. A főszervezők között volt Teodor Stanca, Caius Muțiu, Aurel Baghiu, ők románok, két sváb, Friederich Barth és Heinrich Drobny, és egy magyar, Nagy László Nagyváradról, zömmel utolsó éves műegyetemi hallgatók. A kötet bemutatása, az előző két évben a Covid 19 okozta korlátozások miatt elmaradt. A szerzőkkel Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője beszélgetett. A könyvbemutató után sor került a Memento Libertatem emléktábla ünnepélyes megkoszorúzására.
November 15-én, a 35 évvel ezelőtt zajlott brassói munkáslázadásról is megemlékeztünk. Az 1987. november 15-én kirobbant brassói felkelés Románia kommunista időszakának legnagyobb méretű és legjelentősebb munkáslázadása volt. A megszorítások miatt a város munkásai és polgárai fellázadtak, a rezsim megreformálását követelték. A megyei pártbizottság székháza (jelenleg a Megyeháza épülete) elé körülbelül 8000 tiltakozó érkezett. Az épületbe benyomuló munkások egy népes csoportja kifosztotta a helyet: a pártzászlókat, propagandanyomtatványokat, és Ceaușescu képét összeszaggatták, a köznép által akkoriban elérhetetlen ínyencségeket (narancs, sajt, szebeni szalámi) kidobálták az utcára, szétverték a bútorokat és a berendezést, bántalmazták a kommunista diktátort (Nicolae Ceaușescu-t) csinovnyik módjára kiszolgáló polgármestert, a rendszerhű hivatalnokokat és rendőröket. Néhány órahossza múlva megérkeztek a román hadsereg különleges alakulatai, és könnygázzal, vízágyúkkal szétoszlatták a felkelőket. Több mint 300 embert letartóztattak, a helyi rendőrőrsre, majd Bukarestbe szállítottak, ahol a vizsgálatok során összeverték, megkínozták őket. A magyar, szász-német etnikumú felkelők lényegesen kegyetlenebb elbánásban részesültek, mint a románok! - írja itthonrolhaza.hu
