Brassó

A képeken Brassó páratlan belvárosa látható Cenkről fényképezve. Románia legnagyobb temploma, a brassói szász evangélikus Fekete templom (Schwarze Kirche), és a középkori-kora újkori vásártér, a régi városházával (Altes Rathaus) is jól látható. Ez a régi városháza a történelmi Magyarország legrégebbi, teljes épségben fennmaradt városháza, ami ma múzeum. A Cenk geológiailag a Keresztényhavas főgerincéből leváló, északkeleti irányba haladó mellékgerinc része, Brassó városképének meghatározó eleme, 960 méter magas.

Ennek a hegynek a tetején állt az 1896-ban emelt 21 és fél méter magas millenniumi emlékmű, amit a köznyelvben Árpád-szobornak neveztek, talapzatának alapköve még mindig a helyén van. A fotók készítésekor én magam is ráléptem, és némi történelmi nosztalgiával azon tűnődtem, mi marad a nemzeti emlékezetből. Úgy vélem, minden megmaradhat, ha megtanítjuk, megmutatjuk a gyerekeinknek. Fontos a történelemoktatás színvonalának növelése, a közös fellépés, az erős, következetes nemzeti-közösségi érdekképviselet, és a civil kurázsi, hogy a romániai magyar nyelvű történelem tankönyvekből (amelyek többnyire direkt fordításai az eredeti román nyelvű változatoknak) kigyomláljuk a ferdítéseket, a „bölcs” elhallgatásokat, a kihagyásokat, a hamis turisztikai marketinget, vagyis a kimunkált történelemhamisítást. Egyéni és családi szinten kezdjük, mert minden kvalitás egyéni és kisközösségi szinten kezdődik, csak azután lehet hatása a közoktatásra.

Íme Brassó, egy több évszázados történelmi lecke, élő, lüktető tanulság, sokszínű „multikulturális” kivonat a nagyvárosi szórvány fejezetből. Nem csak turisztikai „desztináció”, annál sokkal több! Ma se feledjük el, hogy Erdélyt kik civilizálták, kik tették a nyugati civilizáció részévé! Ehhez ismerjük meg a magyar történelmet, hogyan telepítették be Árpád-házi királyaink a szászokat Erdélybe (Királyföldre, a Barcaságba, Beszterce környékére), és hogyan vált a magyar államiság védőbástyájává az Erdélyi Nagyfejedelemség a török hódoltság idején!