Restanciámként tekintek hírt adni: 2025. szeptember 14-én elstartolt a 15. Brassó Magyar Napok is. A másfél évtizedet megért rendezvényen összegezni sem lehet, hogy mennyien vettek részt, számtalan program zajlott a Nagyszínpadon, a Főtéren, az Áprily Lajos Főgimnáziumban, udvarán, egyházaknál, kulturális intézményekben. A szervezők gondoskodtak arról, hogy minden zenei ízlés, korosztály megtalálja az ínyére valót. A színes kulturális kavalkád, a Brassói Magyar Napok, idén, talán nagyobb kínálattal mint valaha, várta nemcsak a szórvány közösségét, hanem Erdély és az anyaországi vendégeit is.
Bor - ahol a hagyomány és az innováció találkozik
Szeptember 17-én, egy egészen elképesztő estében volt részük az odalátogatóknak a brassói református egyház dísztermében. Bíró Attila nevét sokan ismerhetik a sportvilágból, hiszen hosszú ideig a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya volt. Emellett azonban egy másik, szenvedélyes hivatás is kötődik a nevéhez: a borászat.
Az egri származású szakember jó rétor, szenvedélyes figura, a sport és a borászat párhuzamairól dallamosan beszél, egyetlen egyszer sem tévesztve szem elől a csapatmunka, a kitartás és a minőség iránti elkötelezettség fontosságát. Nála tényleg igaz az: Isten, haza, család fogalma egybegyúrva bormíveléssel. Attila, a családi hagyományokat viszi tovább az Egri borvidéken a Bíró és Fia Pincészettel. Ez egy negyedik generációs családi borászat, amelynek gyökerei egészen az 1880-as évekig nyúlnak vissza. A pincészetet édesapja, Bíró Béla fejlesztette tovább, a modernizáció pedig Attila vezetésével folytatódik. Csodálatos nedűi ezúttal pedig Brassóban landoltak.
Másnap, Borbély Zsolt, közíró, politológus és publicista a borászatban nem aktív termelő, hanem borszakértő és a magyar borkultúra népszerűsítője pingálta ki a kóstoló közönség ízlelőbimbóit derűsre, megtudtuk, hogy hol találkozik a magyar bor és a nemzeti identitás.
Erdély íztározója - Kronstadt Fair Kézműves és Termelői Vásár
Szeptember 18-án reggel életre kelt a város főtere, az a szín, illat és ízorgia, ami odavonzotta az érdeklődőket, páratlan élmény, gyakorlatilag ide került négy napra Erdély íze-java. A faliszőttestől a kürtöskalácson át, az ékszerektől a sajtokig, kunkor kolbászig felsorolhatatlan hosszú a termékek és kiállítók listája, szinte illatkábulatban sétáltak a standok között az emberek. Szóba elegyedtem némelyikkel, sokuk egyöntetű véleménye az volt, hogy ez a erdélyi kézműves felhozatal: világszínvonalú! Nehezemre esik kiragadni, kiemelni bárkit is, de a bőrművesektől jómagam is el voltam ájulva, az a precíz kézügyesség, amellyel pénztárcákat, táskákat varrnak, példaértékű.
Ábrahám Imola: A kortárs művészet és az Erdélyi gyökerek találkozása
A Kolozsváron született, a romániai és magyarországi kortárs művészet egyik legizgalmasabb és legdinamikusabban fejlődő alkotójának munkásságát, az Áprily Lajos Főgimnázium tanárának egyéni tárlatát a Reménység Házában, dr. Ziegler Ágnes művészettörténész, illetve Házy Bakó Eszter, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület vezetője méltatta.
Gyere velem a Hargitára - Egy élet a muzsika szolgálatában
Kolozsvár, Stockholm, Budapest között mindig ingázva, most elérkezett Brassó főterére is. Tamás Gábor, az erdélyi származású, a magyar könnyűzenében fogalomnak számító énekes, dalszerző és előadóművész neve összeforrt a hazaszeretet, a nosztalgia és a mély érzelmekkel átitatott dalokkal. A „Magyar Kultúra Lovagja” címmel is kitüntetett művész több mint fél évszázada áll a színpadon, slágerei, mint az „Ó, Erdély, szép hazám” vagy „A Donát úton nyílnak már az orgonák” generációk fülében csengenek. És ez nem volt máshogyan Brassóban sem. Valahogy az elején, alábecsültem Tamás Gábor rajongóinak korát, egy idősebb generáció érdeklődését prognosztizáltam, de a 4 évestől a nyolcvan évesig, aki éppen ráért, az biztos, hogy aznap a Nagyszínpad előtt volt. Tamás Gábor elképesztő előadó, igazán jól érzi meg a közönségét, kitűnő reakcióiból adódóan sokszor borítja az előre megírt műsort, ezzel is fokozván fergetegesre a hangulatot. Brassó azt kapta amit várt: egy érzelmi mélységet, az összetartozás érzését, azt, hogy mi még egy vérből valók vagyunk:
Egy idős hölggyel elegyedtem szóba koncert után, valahogyan nem akart távozni a színpadot elválasztó korláttól, kérdésemre, hogyan érzi magát, csak annyit válaszolt: megérkezett belém, visszajött a magyar lelkem.
Gasztrógerségeink - főzőverseny a flaszteren
Aznap az események java az Áprilyban zajlott, játszóház, arcfestés, panelprogramok, filmvetítés, ám kiemelkedő programpont a főzőverseny volt a suli udvarán. A csapatok bölényhúst kaptak a fesztivál egyik támogatójától, hát a zsűrinek igencsak fel kellett kötnie a gatyáját, mert olyan gasztrógerségek születtek bográcsokba, hogy még a melletted álló ujját is megnyaltad az élvezettől. Az örömfőzést a szervezők borral és oklevelekkel díjazták.
Aznap még fellépett az utolsó percen, a betegség miatt kiesett felvidéki Kerecsen helyére az Old Bumeráng együttes, élő bizonyítékai, hogy a jó zene időtlen, és a retró soha nem megy ki a divatból. Az Áprilyban helyet kapott a Fernet Blues Company is, a blues rock nagykövetei Brassóból.
Szeptember 20-án remek hangulatú Czetz János emléktúrával indítottak a szervezők. Czetz János, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tábornoka, a magyar történelem egyik kevéssé ismert, de annál figyelemreméltóbb alakja. Katonai zsenije, tudományos érdeklődése és mély hazaszeretete egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy élete kalandos fordulatokkal teli, inspiráló példaként szolgáljon.
A Nagyszínpadon a Tiltott Illés Emlékzenekar nyűgözte le a közönséget. Ez a tribute zenekar, Illés együttes hagyatékát ápolja és viszi tovább, de a zenészek célja nem csupán a dalok puszta eljátszása, hanem az Illés spirituszának, a beat-érzésnek és az azzal járó életérzésnek a felidézése. Velük lépett a világot jelentő deszkákra, a Brassói Magyar Napok “felfedezettje” Antal Zita Melánia is. Azóta több tehetségkutatón és produkcióban mutatta meg tehetségét, például a Magyarok Fénye, brassói produkcióban.
Rocklegendák a Cenk alatt
Vikidál Gyula, Rudán Joe és Kalapács József nevét az is ismeri, aki magát a rock műfajt nem szereti, kikerülhetetlen életút, életmű van mindhármuk mögött és előtt is, még sokáig, remélhetőleg. A „három rocktenor” a magyar hard rock és heavy metal aranykorát hozta el a Főtérre, felejthetetlen élményt nyújtottak a brassói közönségnek. Őket aligha kell és lehet méltatni, egy személyes példán keresztül érzékeltetném mit is jelentenek a magyarságnak Ők. Nagyjából harminc éve, amikor még rongyosra hallgattuk a kazettákat, headbangeltünk szüleim konyhájában zenéjükre, anyám hideglelést kapott ettől a zenétől akkortájt és most, amikor küldtem a közös fotót velük emlékeztetvén, hogyan zengett az egész lépcsőház a riffjeiktől, csak ennyit írt vissza: A zene legyen veled, fiam, ölelem a "bálványaidat".
Helyszűke miatt, most csak rövid említést teszünk a Hell’s Grace-ről, Brassó városának büszkeségeiről, az utóbbi években a román heavy metal szcéna egyik legfontosabb ígéretévé váltak. Ezt az ígéretet és szeretetet hozták nekünk színpadra. Köszönjük!
Vasárnap - a zárás és új nyitás
Gazdag repertoár várta az érdeklődőket a XV. Brassói Magyar Napok utolsó napján is, amelynek a záróakordjait a Bagossy fiúk zenekara adta. De előreszaladtunk, ugyanis volt itt még olyan esemény is, amit a brassóiak aligha fognak elfeledni. Reiff István színpadi író, folklórgyűjtő emlékének adózva, Reiff Zsuzsanna tanárnő összehozta talán a néptáncvilág legnagyobbját, a néptánc Woodstock-ot, hogy éljek egy képzavarral. Több tucat, akár száznál is több népi viseletbe öltözött fiatal, idős, táncos, zenész vonult fel Brassó történelmi belvárosában és majd ropta a Nagyszínpadon olyan kecsességgel, hogy elállt a lélegzet. A Barcasági Néptánctalálkozónál a tapsvihar volt emlékezetesebb talán. Olyan volt ez, mint a Népviseletek, a hagyományőrzés büszkeség Napja.
Bagossy Brothers Company a gyergyói hegyek hangja
A “Miklósi fiúk” a magyarországi és erdélyi könnyűzenei élet egyik legnépszerűbb és legmeghatározóbb szereplői. Tudjuk. Pont. De, Brassó főterén ez egészen mást jelent, mint a Csíksomlyói-nyeregben. Brassóban minden daluk imává vált, itt, ahol statisztikák “riogatnak”, hogy mennyire fogyunk, részben igaz is, mindaddig míg nem jön ez a pár gyírgyai legényke és beéneklik a Főteret, amely a zsúfolásig megtelt. Az egész eseményről ez jutott eszembe:
Brassóban más nyelven beszélsz, más nyelven írsz, de magyarul álmodsz, magyarul sírsz. Örömkönnyeket.
Jövőre veletek, ugyanitt!
Datki Szabolcs
