Szentbeszédében Vencser László először arra kérte a jelenlévőket, hogy emlékezzenek az elhunyt édesanyákra. „Sokan vagyunk, akik ma már nem tudjuk felköszönteni személyesen édesanyánkat, mert távoztak az élők sorából, elköltöztek abba az otthonba, amelyet a Mennyei Atya készít mindannyiunknak – fogalmazott. – Itt éltek közöttünk, teljesítették feladataikat, átadták nekünk a hitet, imádkoztak velünk és értünk, megmutatták nekünk az Isten felé vezető utat” – tette hozzá, majd Jézusnak az evangéliumi szakaszból hallott szavai alapján: „Ne szomorkodjatok! Elmegyek, de majd visszajövök hozzátok”, Vencser László így folytatta: „Édesanyáink elmentek, és mégis itt vannak velünk. Ők is visszajöttek. Együttlétünk módozata megváltozott, de nem szűnt meg. Ezért anyák napján velük is találkozhatunk, rájuk is emlékezünk.” E gondolatsor befejezéseként Falu Tamás Anyád című versének részletét idézte.
Mondandója második pontjában Vencser László a ma élő édesanyák köszöntésére tért ki. „Az édesanyák szeretetet érdemelnek” – vélte, majd Jézus búcsúbeszédében elmondott szavait: „Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”, így helyezte a figyelem középpontjába: „Jézus önmagát, az Ő magatartását állítja példaként a gyermekek, az édesanyák, az édesapák, mindnyájunk elé. Az Ő szeretete a gyermekek iránt nyilvánvaló az evangéliumokból. Ez a mai gyermekek számára is felszólítás: szeressétek édesanyátokat. De fordítva is érvényes: édesanyák, szeressétek gyermekeiteket. Az édesanya szeretete gyermekei iránt megnyilvánul a gondoskodásban, az aggódásban, abban, hogy kaotikus világunkban miként tudja férjével együtt – vagy egyedül – nevelni őket, nekik a helyes utat mutatni. A mai evangélium ehhez a nagy feladathoz is kínál az édesanyák számára segítséget: »A Vigasztaló majd megtanít titeket mindenre.« Ma is ezt mondja Jézus, alkalmazva a mai édesanyákra. Az édesanyák köszöntése a gyermekek részéről legyen az édesanyjuk iránti szeretet, de nemcsak ma, hanem az élet mindennapján” – hangzott a szónok útmutatása, aki a folytatásban a közösség egészéhez fordult: „Mi pedig imádkozzunk azért, hogy az édesanyák anyai küldetésüket tudják teljesíteni, hogy gyermekeiket tanítsák meg imádkozni, életüket irányítsák Isten felé, hogy keresztény hitükből később is erőt meríthessenek. Imádkozzunk azért is, hogy a magyar édesanyák itt az idegenben, az újhazában gyermekeiknek megtanítsák anyanyelvüket – ami nem könnyű, de Isten ad hozzá erőt. És imádkozzunk azokért az egyedülálló nőkért, akik nem szültek gyermeket, de életük folyamán anyaként voltak, vannak jelen világunkban, közösségeikben – mint amilyen volt például Teréz anya, és a többi nővér, akik gyermekeket oktatnak, nevelnek.”
Szentbeszéde harmadik, befejező részében Vencser László arra szólított fel, hogy bátorítsuk a jövendő édesanyákat: „Húsvéti időben a felolvasott evangéliumi szakaszok a feltámadt Jézus jelenéseiről szólnak, amikor találkozik apostolaival, tanítványaival. Minden alkalommal köszönti őket: »Békesség nektek!«, majd hozzáteszi: »Ne féljetek!« Ma is ezt hallottuk tőle: »Ne nyugtalankodjék szívetek!« A jövendő édesanyáknak is bátorságra van szükségük, hogy ne ijedjenek meg a nehézségektől, hanem vállalják a gyermekeket. Napjainkban gyakori a kijelentés: milyen élet vár a mai gyermekekre tíz-húsz év múlva? Ez mindig így volt, régen is, évtizedekkel ezelőtt; mindig így fogalmaztak az emberek. Bátorítsuk a fiatalokat: ne féljetek! Kérjük Istentől számukra a békét, hogy nyugodt környezetben, félelem nélkül tervezzenek és családot alapítsanak. Imádkozzunk, hogy a politikusok családbarát politikát folytassanak és így megalapozzák a jövő nemzedékeinek biztonságát. Ferenc pápa a közelmúltban az Amoris laetitia = A szeretet öröme címmel buzdítást küldött a családoknak. Ez a családok evangéliuma is lehetne, mert a jövőre vonatkozik, telítve reménnyel, biztatással, bátorítással.”
– Pünkösd előtt legyen imánk Isten előtt kedves és erősítse közösségeinket – zárta szavait Vencser László.
A szentmise folyamán az óvodások: Lehner Eszter és András, König Nóri és Réka, Kiss Andor és Mikolt; a kisiskolások: Spiszák Carina, Tóth Kornél, Tóth Frida, Peiter Zalán és Szarvas Vivien; valamint a felsősök: Jánics Janka és König Bence versekkel köszöntötték az édesanyákat. Az óvodások műsorát Gilián Edina óvónő, az iskolásokét Sebestyén Margit és Medve Alexandra tanárok tanították be.
A gyermekek versmondása mellett ugyancsak megható pillanatok voltak, amikor Simonffy Erika, a Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesületének tiszteletbeli elnöke kiment az oltár elé és csodálatos átéléssel elszavalta József Attila Mama című költeményét.
A szentmise végén Fábián László, az egyháztanács világi elnöke a katolikus közösség nevében felköszöntötte (két nappal azelőtti) születésnapja alkalmából Szabó Ernő atyát, majd ugyanezt tette e sorok írója is. A lelkésznek, a többi születésnapos és névnapos ünnepeltnek és az anyáknak – végső soron az egész közösségnek Balogh József Mit kívánok című versével fejeztem ki jókívánságaimat, egyúttal Petőfi Sándor-ösztöndíjasként nyolchónapnyi meglehetősen élénk közös munka után Ábrányi Emil Él a magyar című lelkesítő versével elköszöntem a felső-ausztriai magyaroktól.
Mit is mondhattam volna mást búcsúzóul, mint hogy: A viszontlátásra!
Fotók: Sebestyén Margit
