Az 1956-os forradalom a magyar nemzet szabadságvágyának örök szimbóluma: annak a lázadásnak, amikor egy nép szembeszállt a kommunista zsarnoksággal. Bár a világ akkor cserben hagyta a magyarokat, ez a bátor kiállás azóta is népünk gerincét jelenti.
Zselízen bő egy évtizede minden évben méltóképpen emlékeznek meg a Pesti Srácokról és október 23-a hőseiről. Az idei megemlékezésen Cserba Bianka a Comenius Gimnázium diákja szavalta el Fónay Jenő „1956. november 4.” című megrendítő versét.
Ezt követően Kepka Márk történész idézte fel a 69 évvel ezelőtti eseményeket és azok üzenetét a mai kor számára.
Révész Csilla pedig Csepregi Éva „Hova tűnt a sok virág?” című énekét adta elő.
A megemlékezés végén a résztvevők koszorút és mécsest helyeztek el a kopjafánál, ezzel is kifejezve tiszteletüket mindazok iránt, akik életüket adták a szabadságért és a nemzeti függetlenségért.
A képeket Puksa Dániel készítette.
