Búcsú Bálványos patakán
“Királyi zászló jár elől, Keresztfa titka tündököl. Melyen az élet halni szállt s megtörte holta a halált.” (részlet egy középkori egyházi énekből)
Bálványos-pataka a Gyimesbükkhöz tartozó patakok (értsd: utcák) közül az egyik legtöbb lélekszámmal rendelkező patak. Magyar és román nyelvű családok egyaránt lakják. Ez úgy oszlik meg, hogy a patak alsó, főúthoz közelebbi részén főként román-magyar ortodox vallású családok élek, míg fent, a patak feje felé főként magyar katolikusok. A két népcsoport jól megfér egymás mellet, tiszteletben tartják egymás ünnepeit, hagyományait.
Egy ilyen ünnepi alkalomra gyűltek össze a katolikus hívek az elmúlt héten. A közösség kis kápolnája a ”Szent Kerszt Felmagasztalása” tiulust viseli, melynek búcsúünnepét minden évben megtartják.
Az idén is nagy volt a készülődés: a férfiak ágakat hoztak, a nők a kápolna körüli munkákat végezték, a gyerekek verseket és énekeket tanultak. Ilyenkor mindenki szeretne tenni valamit a kis közösségért, kápolnáért. Ez érthető is, mert a hívek nagy része jelen volt, mikor a nehéz történelmi időkben felépült az Isten háza. Egy kisgyerek megfogalmazása szerint: „most csak az marad otthon, aki beteg.”
Ez valóban így is lett. A szentmise idejére zsúfolásig megtelt az épület, sőt még az udvaron is nagyon sokan hallgatták az igét. Az idei évben Gyimesbükk minden búcsúünnepén Bátor Botond pálos atya mutatott be a szentmisét és tartott szentbeszédet. Kostelek plébánosa is koncelebrált a szentmisén.
Az ünnep fényét emelte, hogy a bálványosi kisiskolások versekkel és énekekkel nyitották meg a szentmisét. Sokat készültek erre és nagyon ügyesen ráhangolták a résztvevőket az ünnep lényegére. Íme egy versike, az ott elhangzottak közül:
NEHÉZ A KERESZTEM...
Nehéz a keresztem, megváltó Krisztusom,
De amit rám mértél, szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz,
Elibéd térdelek, bármilyen csapást adsz.
Te Krisztus voltál, mégis összerogytál,
Én ezerszer kisebb porszem a pornál.
Viszem a keresztet, csak erőt adj hozzá,
Ha neked úgy tetszik-váljak áldozattá.
Minden bűnömet bocsásd meg a földön,
hogy a másvilágon engem ne gyötörjön.
Légy irgalmas hozzám: Mennynek, földnek Ura!
Imádkozzál értem, Istennek szent Anyja!
Ámen
Az ilyen események mindig összehozzák a rokonságot, a közösséget és új erőt adnak. Megtanítanak együtt élni, másokért tenni. Örülni a másik embernek, kezet fogni vele, és ha már a szentmise véget ért, meghívni egy jó ünnepi lakomára.
