Jelenlegi hely

A bécsi Pázmáneum is bekapcsolódott az irgalmasság szentévébe

/ Varga Gabriella /
varga.gabriella képe
December 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a II. Vatikáni Zsinat befejezésének ötvenedik évfordulóján a Szent Péter-téren bemutatott ünnepi szentmisével és a Szent Péter-bazilika szent kapujának kivételes kitárásával Ferenc pápa megnyitotta az irgalmasság rendkívüli szentévét. A római katolikus egyház harmincadik szentévébe a bécsi Collegium Pázmáneum is bekapcsolódott, jelképesen a megnyitás ünnepi eseményéhez is csatlakozva.
Az irgalmasság szentévének a logója. Forrás: www.radiovaticana.vaAz irgalmasság szentévének megnyitásához való csatlakozásképpen december 8-án a bécsi Pázmáneum ajtaja is szélesre tárultA bécsi Pázmáneum kápolnájának előtereA Dombó Dániel vezette Cantus Arcis bécsi magyar énekkar (a felvétel más alkalommal készült)

Ferenc pápa ez év március 13-án, megválasztásának második évfordulóján jelentette be, hogy rendkívüli szentév meghirdetését tervezi. (Rendes szentévet minden 25. vagy 50. évben tartanak, míg rendkívüli szentévet az egyházfő különleges alkalomból hirdethet meg.) Az irgalmasság rendkívüli szentévét a Szentatya április 11-én, húsvét 2. vasárnapjának, az isteni irgalmasság vasárnapjának előestéjén hirdette meg hivatalosan a Szent Péter-bazilika átriumában tartott nagyböjti bűnbánati szertartás során mondott homíliájában. Ferenc pápa azzal indokolta, hogy külön jubileumi évet szentel az irgalmasságnak, hogy az egyháznak a korszakos változásokkal terhelt időszakban feladata erőteljesebben megmutatni Isten jelenlétének és közelségének a jeleit. A szentév december 8-i megnyitását a következőkkel támasztotta alá: Szeplőtelen Fogantatás ünnepe megmutatja Isten cselekvésmódját, történelmünk kezdetétől fogva. Ádám és Éva bűne után Isten nem akarta az emberiséget egyedül, a bűn hatalmában hagyni. Azért gondolta el és akarta a szeretetben a szent és szeplőtelen Máriát (vö. Ef 1,4), hogy az emberi nem Megváltójának édesanyja legyen. A bűn súlyosságára Isten a megbocsátás teljességével válaszol. Az irgalmasság mindig felülmúl minden bűnt, és senki sem állíthat korlátokat a megbocsátó Isten szeretete elé – idézte Misericordiae vultus kezdetű bulláját a Szentatya, majd azt a II. Vatikáni Zsinat befejezésének 50. évfordulójára utalva így folytatta: „Az Egyház szükségét érzi, hogy ébren tartsa a zsinat emlékét, hisz’ avval történelmének új szakasza kezdődött el. […] Az Egyház megérezte annak a felelősségét, hogy az Atya szeretetének eleven jelévé kell lennie a világban.”

A bécsi Collegium Pázmáneum kápolnájának ajtaja is szélesre tárult december 8-án az ünnepi szentmise keretében, amelyet Ausztria legkülönbözőbb vidékeiről hívek igen nagy száma tisztelt meg jelenlétével. Szentbeszédében Varga János rektor kiemelte, a Szentatya Rómában ezekkel a szavakkal nyitotta meg az irgalmasság szentévének kapuját: Apritemi le porte della giustizia!”, vagyis: „Nyissátok meg nekem az igazság kapuit!” Mert – tette hozzá a rektor atya – az irgalmassághoz, a kiengesztelődéshez, megbocsátáshoz is az igazságon keresztül vezet az út. A továbbiakban úgy írta le a kaput, mint amit kettősség jellemez: egyrészt kizárja a rosszakarókat és így védelmet nyújt, másrészt bebocsátja a jóakarókat, tehát nyitottságot jelent. „Kettőssége hasonló, mint Isten igazságossága és irgalma, szigora és szeretete, vagy éppen az emberileg szükséges szigor és szeretet. Vagy mint a szelídség és jóság, aminek az okossággal és bölcsességgel kell társulnia, például a közéletben” – vont párhuzamot a szentmise celebránsa a mai valósággal.

Varga János végül megosztotta az ünneplő közösséggel azt a gondolatát is, hogy ha Rómában átléphetné az irgalmasság szentévének kapuját, akkor magával vinne egy, sőt Istennel „alkudozva” legalább három személyt. Az első két esetben, amikor baráti köréhez tartozó személyekről beszélt, akik komoly tragédiákon mentek keresztül az elmúlt időben, mélyen megrendülve, igen-igen elérzékenyülve adott hangot érzéseinek. Azután elmondta: harmadikként átvinné a jubileumi kapun azt is, aki menthetetlenül ellenségeskedik, gyűlölködik, nem talál kulcsot a megbékéléshez, a kiengesztelődéshez. „Átvinném, ha engedné, és ez azt jelentené, hogy valójában ő is átvinne engem, azaz egymást vinnénk át az irgalmasság kapuján” – vélte a rektor atya, majd gondolatait William Blake soraival zárta: „Hol Béke s Irgalom lakik, Az Isten lakik ott.” Szentbeszéde után az ünnepi istentisztelet a rendkívüli szentév kezdetére Ferenc pápa gondolatai alapján írt hívek könyörgésével folytatódott.

A szentmise különleges hangulatában óriási szerepe volt a liturgikus zenei szolgálatot teljesítő, bécsi magyar Cantus Arcis énekkarnak, akik Dobszay László Szűz Mária miséje női kari művével tették az alkalmat emelkedettebbé, ünnepélyesebbé.

– Másfél hónapig készültünk arra, hogy Dobszay László miséjét bemutassuk Bécsben – mondta el a petofiprogram.hu-nak Dombó Dániel, a kórus alapítója és vezetője. – A mű zenei modernitása komoly feladat elé állított bennünket, de úgy érzem, a felkészülés eredménye nem maradt el, vissza tudtuk adni azt, amit a tanár úr elképzelt, azt a szellemiséget, azt az érzésvilágot, amit a Szűz Mária miséjében megjeleníteni szándékozott.

A december 8-i pázmáneumi estére mindenki nagyon sokáig emlékezni fog, aki a szentmisének részese és a Dobszay-mű ausztriai ősbemutatójának fültanúja lehetett, és ez által, illetve Ferenc pápának az irgalmasság szentévére írott imája által is mélyebben megélhette az irgalmasság évének jelentőségét:

„Urunk Jézus Krisztus, Te, aki megtanítottál minket, hogy irgalmasak legyünk, mint az égi Atya, és azt mondtad nekünk, hogy aki téged lát, az Őt látja, mutasd meg nekünk arcodat és mi üdvözülünk.

A te szerető tekinteted megszabadította Zakeust és Mátét a pénz rabszolgaságából; a házasságtörő asszonyt és Magdolnát attól, hogy boldogságukat csupán egy teremtményben keressék; sírva fakasztotta Pétert a tagadása után és biztosította a mennyországot a bűnbánó latornak.

Tedd, hogy valamennyien magunkra vegyük szavaidat, melyeket a szamaritánus asszonynak mondtál: Ha ismernéd Isten ajándékát!

Te vagy a láthatatlan Atya látható arca, azé az Istené, aki mindenhatóságát elsősorban a megbocsátáson és az irgalmasságon keresztül mutatja meg: tedd, hogy az egyház a világban a Te látható arcod legyen, az ő Uráé, aki feltámadt a dicsőségben.

Te azt akartad, hogy papjaidat is gyöngeséggel ruházd föl, hogy igaz együttérzéssel viseltessenek azok iránt, akik tudatlanságban és tévedésben vannak: tedd, hogy bárki hozzájuk járul, úgy érezze, hogy Isten várja, szereti őt és megbocsát neki.

Küldd el Lelkedet és szentelj meg mindnyájunkat felkenése által, hogy az Irgalmasság Jubileuma az Úr kegyelmi éve legyen, és egyházad megújult lelkesedéssel vihesse el a szegényeknek az örömhírt, hirdesse a börtönök foglyainak és az elnyomottaknak a szabadságot, a vakoknak pedig adja vissza látásukat.

Mária, az Irgalmasság Anyja közbenjárására kérjük ezt Tőled, aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel örökkön örökké. Ámen.”

Az irgalmasság nagykapuja tehát december 8-án megnyílt és 2016. november 20-ig, Krisztus Király ünnepéig nyitva lesz. Rajtunk múlik, hogy átlépünk-e rajta, és ha igen, milyen lelkülettel, milyen készséggel…