Először is hadd köszönjem meg a fogarasi magyar közösség nevében, hogy - vállalva a hosszú utat - elhoztad hozzánk ezt a kitűnő, magas színvonalú előadást!
- Az előadás előtt pár napot töltöttél Fogarason és környékén, ellátogattál Brassóba és megnézted a halmágyi műemlék templomot is. Mi tetszett leginkább? Mi volt számodra a legérdekesebb?
Nagyszerű élményben volt részem Fogarason és környékén. Csodálatos vidék, igazán tiszteletreméltó magyar közösséggel. Ápolják a nyelvet és a kultúrát minden nehézség és megpróbáltatás ellenére. Ezt látni, megtapasztalni felemelő érzés volt. A Fogarasi Vár a fenségességével, Brassó a maga különleges történelmével, ódon hangulatú belvárosával és a szó szerinti multikulturalitásával - többnyelvű, köztük magyar felirataival, a ködbeburkolózó havasok lélegzetelállító nagyságukkal, a halmágyi templom ősi falaival és a fiatal lelkész-házaspár elszántságával és lelkesedésével, mind-mind olyan emlékeket hagytak bennem, amiket örökre a szívembe zártam. Bízom benne, hogy még lesz alkalmam látni őket.
- Te magad is határon túli vagy, hiszen a felvidéki Feketenyékről származol (Galánta mellett egy kis falu), illetve civil tevékenységeid során évről évre határon túli diákokkal foglalkozol a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány ügyvezetőjeként. Mi a tapasztalatod az itt töltött pár nap alapján? Miben más az itteni magyarság helyzete, szemben mondjuk a felvidéki vagy más külhoni régiókkal?
Azt hiszem, a végeken élni mindig sokkal nehezebb és bonyolultabb, mint egy közösség ölelésében. Naponta kell szembesülni a többség erejével és a beolvadás veszélyével. Ez persze minden szórványban élőre ugyanúgy érvényes, akár itt vagy a Felvidéken, a Délvidéken vagy Kárpátalján. Közösségeinket ugyanúgy fenyegeti az elvándorlás nyomasztó veszélye, az elöregedés, az asszimilálódás, de én mégis optimista vagyok, és mindig igyekszem a dolgok jó oldalát nézni. Nem azt akarom látni, hogy mennyien nincsenek, hanem arra koncentrálok, hogy mennyien vannak, és akik vannak, azokat szeretném megerősíteni, biztatni és támogatni, amennyire csak lehet. Ezt teszem a Rákóczi Alapítványban is, amikor táborokat, találkozókat szervezünk a kollégáimmal határon túli magyar fiataloknak. Képezni szeretnénk őket, hogy ki tudjon nevelődni egy sokkal nyitottabb, elfogadóbb, a saját identitását és kultúráját vállaló és megélő generáció. Találkozni és együtt dolgozni a trianoni régiókból érkező tehetséges magyar fiatalokkal, minden nehézség ellenére látni a lelkesedésüket - nincs is ennél lelkesítőbb dolog.
- Beszéljünk kicsit az Útirajzokról ! Mikor és milyen célból készült a darab?
Az előadás tulajdonképpen a diplomamunkám egyik része volt a Színművészeti Egyetemen, Budapesten. A pozitív visszajelzések, valamint az anyag egyedisége miatt is úgy éreztem, hogy ezt tovább kell játszanom, csak meg kell találnom az útját és a közönségét. Mostanra azt hiszem, ez sikerült, legalábbis az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy jó úton járok. Többrétű lehet az előadás célközönsége. A darabból a diákok, a fiatal felnőttek és az érettebb nézők is megismerhetnek egy olyan nagy nemzeti klasszikust, aki igazából a maga korában egy lázadó, bohém, alig 26 éves fiatalember volt.Nem törődött a konvenciókkal, és nagyon határozott módon kereste az útját és helyét a világban. Hajlamosak vagyunk ezt a tényt elfelejteni Petőfiről, pedig ez az igazság, és én ezt szeretném előadásommal megmutatni.
- Szervezőként és résztvevőként is elmondhatom, hogy az előadásnak rendkívül nagy sikere volt a közönség körében. De milyennek látta a művész a fogarasi közönséget?
Nagyon hálás és kedves közönség volt. Figyeltek az első pillanattól az utolsóig. Jöttek velem, reagáltak a szövegben bujkáló humorra és kritikai kiszólásokra, az élcelődésre és a minősítésre, amivel a költő a kortársait illeti, a vándorszínész éveket felelevenítő szeretettel teli sorokra, és a csodálatos lírai részekre, amelyekben imádott Júliájáról beszél. Az előadás komolyan igénybe veszi a nézők figyelmét, hiszen a több mint egy órás játékidő alatt Petőfi Úti levelek Kerényi Frigyeshez című útinaplójának gyakorlatilag minden sora elhangzik.
- Kinek ás mit üzensz a darabon keresztül?
Csak azt tudom üzenni, amit hitem szerint ezzel a különleges írással Petőfi is üzenni akart. A vágyott cél érdekében útra kell kelni. Hogy valahol jelen legyünk. Valahol, ahol az aktuális pillanatban még nem vagyunk jelen. Ahová valami vonz. Az útra kelő embert mindig vonzza valami. Valami olyasmi, amiben ő itt hiányt szenved. Ha el akarunk valamit érni az életben, akkor nem szabad tétlenkedni vagy megállni. Tenni kell, dolgozni, küzdeni, harcolni, előretekinteni, ha kell áldozatot hozni, és a rengeteg munka előbb vagy utóbb, de meghozza majd a gyümölcsét. Nagyanyám mindig azt mondta: "Kisfiam, a tehetséget nem lehet véka alá rejteni, az utat tör magának". Azzal, hogy útra kelünk, és fizikálisan elindulunk a vágyott cél felé, hiszem, hogy lélekben is megindulunk egy belső utazásra, aminek a végén talán ott van egy általunk eddig nem ismert önmagunk.
- Jövőbeli tervek?
Bízom benne, hogy még sok helyen lesz alkalmam bemutatni az előadást. Terveim között szerepel, hogy diákoknak rendhagyó irodalomóra keretében játszom majd a darabot, emellett közművelődési intézményekben, könyvtárakban illetve színházban is fellépek majd vele. Az előadás játékterét úgy alakítottuk ki, hogy könnyen és gyorsan összeállítható legyen, de mégis adjon egy vizuális élményt is. Vannak konkrét felkérések, megkeresések, előzetesen annyit tudok mondani, hogy tavasszal Kolozsváron is bemutatásra kerül majd az Útirajzok az egyik oktatási intézményben. És hát emellett azért én még természetesen dolgozom az anyaszínházamban, is a Bartók Kamaraszínházban, Dunaújvárosban. Ebben az évadban még két bemutató vár rám ott is.
- Utolsó kérdésem: Mit üzennél a költő szavaival a Fogarasiaknak? Mi az első gondolat, ami a darabból fogarasföldi utazásaid kapcsán eszedbe jut?
"Gyönyörűségesen vadregényes táj. A vidék az olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet..."
Az Önképzőkör az ünnepek alatt szünetel, de tevékenysége az újévben folytatódik majd. Sok érdekes előadó fog Fogarasra érkezni, hogy a legkülönbözőbb témákat mutassa be az érdeklődőknek.
Minden kedves olvasónak Áldott békés ünnepeket és sikerekben gazdag boldog újévet kíván az Önképzőkör szervezője és a cikk írója:
BOKOR CSONGOR Ösztöndíjas-Petőfi Sándor Program, Fogaras
