Hertelendyfalván is megemlékeztünk az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzeti hőseiről. A fogadószervezetem keretében megvalósult színes műsor igyekezett élménydús estét teremteni. A fellépők szolgálattevő késztetése nélkül pedig nem lehetett volna teljes október 23-a, ami 2005 óta – a Magyar Nemzeti Tanács határozata alapján – a vajdasági magyarság jeles napja.
Délvidéken számos helyen tartanak megemlékezéseket, többek között itt, Hertelendyfalván is. A 69 évvel ezelőtt történt forradalom és szabadságharc - a már említett határozat alapján is - Vajdaságban is a magyarság identitásának egyik fontos mérföldköve, amely tanúskodik a hazánk és a nemzetünk iránti szeretetről. Ennek jegyében igyekeztünk olyan műsorokkal gazdagítani az estét, amelyek ’56 mondanivalójára utalnak. Arra, hogy a nemzetünk megmaradása iránti vágy szellemében milyen áron harcoltunk a magyar szuverenitásért és az emberi méltóságért.
A megemlékezés mentorom, Lőcsei Ilona előadásával kezdődött, aki vitéz Soós Sándor „1956-ra emlékezünk” című írását olvasta fel. Ilona már jóval a rendezvény megvalósítása előtt ajánlotta figyelmembe ennek a szövegnek alkalomszerűségét, benne minden mély gondolatával, amit vitéz Soós Sándor fogalmazott meg történelmi leírásában. A mentoromat hallgatva az elmélyülés, elérzékenyüléssel is párosult a megjelentek között.
A folytatásban a Magyar Állami Operaház keretében megvalósult 2016-os előadás részletét láthattuk. Einojuhani Rautavaara „A bánya” című operájának közel 10 évvel ezelőtti felvétele az „’56-os programok az operában” sorozat részeként került színpadra, aminek története bányászok fellázadásáról szól a diktatúra ellen.
Ahogyan azt már lehetett olvasni, fellépőink is voltak: Kemény Mária két éneket is előadott „Bukovina mit vétettem” és „Kiindultam szép hazámból” címmel. A pancsovai Nagy Mónika és Balassa Julianna, valamint a hertelendyfalvi Lőcsei Antal versszavalással gazdagították előadássorozatunkat, hangszeres produkciót pedig Nagy József klarinét műsorában hallhattunk. Egy filmrészlet és egy zenei videó klip levetítése is felsorakozott az esti programlistára, ami ugyancsak bizonyította a változatos alkalmunkat.
Az továbbiakban az udvarban álló kopjafa megkoszorúzásával, lehajtott fővel emlékeztünk meg a hősökről majd a székely himnusz eléneklésével zártuk hivatalosan eseményüket. Az este későbbi óráiban közös társalgásra került sor, ahol szóba került a külhoni magyarok viszonya ’56-hoz.
A rendezvény megszervezésében köszönet Lőcsei Ilonának, a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület titkárjának.
Köszönet Szunyog Tibornak az összes fotóért amelyek ebben a cikkben szerepelnek.
