’56-os megemlékezés Maradékon
Ilyen mérföldkő volt 2019. október 23-a a maradéki szórványközösség életében, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire, azon belül is az október 23-ai eseményekre, ünnepélyes keretek között közösen emlékezhettek meg.
Tekintve, hogy Maradékon az ’56-os események nem váltak még a „mindennapi megemlékezések” részévé, mint pl. az 1848. március 15-e, így fontos volt, hogy amellett, hogy ünnepi műsorral és egy kis szeretetvendégséggel várjuk a maradékiakat és a környékbelieket, meghatározó részét képezze az estének az is, hogy kapjanak egyfajta háttér-információt. Főleg azokra a fiatalokra gondolok, akik vajdasági tanulmányaik során nem találkoznak a magyar történelem e fontos eseményével, azzal a forradalommal és szabadságharccal, ami a sztálinista terror és a szovjet megszállás ellen folytatott küzdelemről szól, arról a mindenek feletti bátorságról, amit a budapesti egyetemisták tanúsítottak még akkor is, amikor páncélos tankok mentek a fiatalok ellen, akik azt merték mondani, hogy elég volt! Akik Kossuth-címert akartak, akik azt akarták, hogy az oroszok menjenek haza, és akik legfőképpen szabadságra vágytak!
Mind prezentációval, mind pedig egy rövidebb dokumentumfilmmel érzékeltetni kívántuk azt a légkört, amit az ’56-os események – főként – Budapest utcán teremtettek.
Külön öröm volt a maradékiak számára, hogy kis közösségük vendégeként tisztelhették Kaszab Róbertet, a belgrádi Magyar Nagykövetség titkárát és Bauer-Zsivkovity Adrijanát is, a Vajdasági Magyar Szövetség szerémségi körzeti szervezetén belül a mitrovicai helyi szervezet elnökét. Helyi szinten jelen volt Berta Géza, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület elnöke, Halász Dániel, maradéki református lelkész és családja, Józsa Mónika, a maradéki magyar tagozatos osztály új tanítónője, aki egyben a magyar tagozatos gyermekeket készítette fel az ünnepi műsorra, illetve számos egyesületi tag és környékbeli.
A műsor részét képezte Koroknai Hunor, maradéki születésű gimnazista szavalása, aki Szentkúti Ferenc: Hősköltemény egy pesti srácról című versét mondta el, Berta Áron hegedűjátéka, akinek közreműködésével mind katonadalokat, mind pedig a Himnuszt is hallhattuk és egyben közösen énekelhettük közel ötvenen. Közreműködött továbbá a muzsikálásban és éneklésben Biró László, Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa, aki Tiszaszentmiklósról látogatott el a maradéki közösséghez, hogy citerázzon és énekeljen a megemlékezésen.
Az este a műsorral természetesen nem ért még véget, kis beszélgetéssel, koccintásokkal és megannyi régi és új történet mesélésével, felelevenítésével folytatódott.
Abban minden maradéki egyetértett, hogy az '56. október 23-ai megemlékezésnek hagyományt kell teremteni, hiszen súlya van, egy helyre tereli a magyarokat, amikor érezhetjük, hogy hová tartozunk!
„Te pesti srác,
Te napköziben nevelkedett apró kamasz!
Te, akinek élete mindössze
Vagy tizenöt sivár tavasz.
Téged, ki ezt a drága élted
hazádért így adtad oda,
amíg magyar él a földön:
nem felejtünk el soha!”
(Szentkúti Ferenc: Hősköltemény egy pesti srácról - részlet)
