Az alapvetően narratív alapú, mozgással fűszerezett megemlékező műsor zenei- és szövegválasztásához tökéletesen illeszkedett a mozgás, különleges összhatást keltve ezáltal. Az 1956-os forradalomra jellemző remény, és reménytelenség lehetőségének a váltakozását a "Suhancos Bájoló" című számával próbáltuk érzékeltetni, erre a dalra alkottuk meg a koreográfiát is. A műsorban kiemelt szerepet kapott Beethoven Egmont-nyitánya is, amelyet a forradalom idején többször is lejátszott a Kossuth Rádióban. Szintén többször is elhangzott Martin Dean egyik dala, amelyik az ’56-os menekültek idején divatos volt Amerikában, ehhez írtak egy magyar szöveget Honvágydal címmel, ez pedig a disszidensek egyfajta himnuszává vált. A műsort az iskola magyar szakos tanárjaival, valamint a magyarlapádi ösztöndíjas társammal közösen alkottuk meg. A szövegeket Nagy Egon, és Gudor Noémi válogatta össze, míg a mozgást ösztöndíjas társammal közösen alakítottuk ki. A diákokat többször háromszög alakba csoportosulva láthattuk, mert ez a forma illeszkedett a legjobban a forradalom eszmeiségének kifejezéséhez, az ötletet pedig a budapesti 1956-os emlékmű adta. A háromszögben az ék csúcsa felé koncentrálódik az erő, ahogyan a forradalomban a tömeg is egy ékként próbálta átvágni a rendszert.
