Ősz van, borongós, hangulatos, erdélyi ősz. Az ember hajlamos ilyenkor többet elmélkedni, elmélázni bizonyos dolgokon, emlékezni a múltra. A múlton való töprengés azonban nem feltételezi, hogy ne a jelenre figyeljünk, hiszen épp egy évfordulót ünneplünk, mely azt jelenti, hogy valami, ami a múltban kezdődött, a jelenben is még mindig a miénk.
A fehéregyházi Petőfi Művelődési Egyesület és a Petőfi Társaság olyan missziót választott magának, mely próbára teszi a leglelkesebb embereket is. A mi jelenünkben, amikor az általános értékrendek merőben megváltoztak, hamis ábrándokat kergetnek a fiatalok; a társaság vállalta, hogy zászlóvivőként mutat példát, miként is lehet múltat a pillanattal összekötni.
A határon túli magyarság – ez a fogalom számomra mindig is idegen volt, mert úgy érzem, a magyarság nem lehet határon belüli vagy túli. A magyarság egy és örök, felülmúlhatatlan és halhatatlan. Aki a magyarság gyengüléséről vagy széthúzásáról beszél, csak a felszínt látja. Nem látja a könnycseppet, mely a kis falu templomában ülő nénik szemében csillan, mikor magyar szót hallanak, nem hallja az önfeledt kacagást, amely a magyar iskolák udvarán, folyosóin hangzik fel, mert az oda járó gyerekek anyanyelvükön szólhatnak. Az nem érzi a kézfogást a meggyötört, kérges tenyértől, amellyel az idős bácsi hálálja meg a magyar nyelvű műsort. A magyarság él és élni akar. Nem könnyű a feladat, megtartani az egységet, de van ennek egy kitűnő módja: a hagyományok ápolása, ötvözése a mai igényekkel.
A Petőfi Társaság évfordulóján azon is érdemes elgondolkodni, mit jelenthet, mit adhat Petőfi üzenete, példája a magyar fiataloknak. Azt kell elérni, hogy ne csak kötelező olvasmány és érettségi tétel legyen, hanem élő szóval szólhasson a mához. Meg kell találni a mi fiataljainkban is azt a szikraszemű, tisztalelkű, bátor embert, aki bízik a jövőben, és Petőfi módjára kész tenni a hazáért.
A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, Szabó József köszöntötte a jelenlevő ünneplőket, és visszatekintett az elmúlt 25 évre, a múltbéli nehézségekre, az időszak sikereire, a jelenlegi nehézségekre. Megemlítette az 1999-es esztendőt, mely áttörés volt életükben, hiszen ünnepelhettek Petőfi Sándor halálának 150. évfordulóján, megemlékezve a Segesvári csatáról. A Petőfi Társaság támogatásával a pillanat nagysága elhozta az elismerést. A rendszerváltás azonban nemcsak a szabadságot hozta el, hanem, "a népek tengere visszahúzódott a medrébe." Számadást is végezhetnénk, hiszen elsuhant 25 esztendő, mit tettünk jól és mit rosszul? - tette fel a kérdést. De mégis, ha egy szórvány közösségben egy művelődési egyesület 25 éves évfordulót ünnepelhet, akkor eddigi tevékenységünk nem bizonyult hiábavalónak.
Dr. Grezsa István miniszteri biztos is megtisztelte jelenlétével az eseményt, aki a magyar kormány nevében köszöntötte a jelenlevőket. Kihangsúlyozta, hogy minden magyar fontos a kormány számára, legyen bárhol a világban. Az, hogy a magyar kormány végre tudja hajtani a nemzetegyesítő munkát, amely az utóbbi években sok szó esik, az nem működne egy ilyen hitvalló, méltató közösség nélkül. A következő 2-3 évben fog eldőlni, hogy a közel 100 éves centenáriumot emelkedett, gyarapodó nemzetként éljük meg, vagy pedig egy már veszteségeit feldolgozni képtelen fogyó, apadó nemzetként. Méltatta az ilyen hitvalló és makacs hűséget valló egyesületet és a házigazda, Gaudeamus Alapítvány munkáját, amelyek olyan talpkövek, amikre számíthatunk a jövőben.
Az egyesület életének fontos szereplői is jelen voltak, akik szintén megosztották gondolataikat a jelen lévőkkel: Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke, Kispállné dr. Luca Ilona, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója, az Országos Petőfi Sándor Társaság elnöke, Tóth Imre Gyuláné, a kiskúnfélegyházi Magyar Kultúráért Határok Nélkül 20O1. Alapítvány elnöke, Csép Andrea, a Maros megyei Nőszövetség elnöke és megyei tanácsos, az Országos Petőfi Sándor Társaság tagjai Magyarországról, az RMDSZ megyei és önkormányzati tanácsosai, a történelmi egyházak lelkészei.
Az ünnepi beszédek után az Országos Petőfi Társaság konferenciája következett: A költő öröksége határok nélkül címmel. Kispállné dr. Luca Ilona, az Országos Petőfi Sándor Társaság elnöke ismertette a konferencia tematikáját, bemutatta előadóit. Birck Edit, Sándor Zsigmond Ibolya muzeológus és Szabó József, információgazdag előadását láthattuk, hallhattuk. A rendezvényen Szabó József elnök úr felkérésére a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként és énekművészként színesítettem én is az ünnepséget énekszóval. Lehár Ferenc Cigányszerelem című klasszikus nagyoperettjéből a Messze a nagy erdő című dalt adtam elő, és nem hiányozhatott a Petőfi ihlette, Kacsóh Pongrác János vitéz daljátékból a Francia királykisasszony dala, színes koloratúrájával.
Az egyesület kulturális alelnökeke, Nagy Judit volt a rendezvény háziasszonya. Domokos Anikó tanárnő növendéke Máthé Lóránd nyitotta meg kitűnő szavalatával az ünnepséget, aki Petőfi Sándor A nemzethez című versét mondta el. A rendezvény a segesvári Mircea Eliade Főgimnázium magyar tagozatának és a Kikerics Néptáncegyüttes ünnepi műsorával zárult. A felkészítő tanárok, Fodor Gyöngyi, a Mircea Eliade Líceum igazgatónője, és Bocskay Ilona és László Imola tanárnők voltak.
