Magyarország utolsó hercegprímásának a pappá szentelése századik, érseki kinevezése hetvenedik és halálának negyvenedik évfordulója évében rendezett megemlékezés ünnepi szentmisével kezdődött, amelyet Varga János rektor, Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű lelkészségek országos igazgatója és Pál László kismartoni püspöki helynök mutatott be. Szentbeszédében Varga János rektor, a szentmise főcelebránsa kiemelte: Mindszenty József Istentől kapott küldetésnek tartotta papi és főpásztori szolgálatát. Számára nem a saját személye volt fontos, hanem az a történelmi szerep, amit a Gondviselés rá bízott. Nem a saját szenvedését akarta az emberek elé tárni, hanem a kommunista rezsim ateista, népellenes, emberiesség-ellenes voltát. Meggyőződése volt, hogy a kommunizmus nemcsak a magyar egyház és nemzet számára jelent végzetes veszélyt, hanem az egész emberiség számára is.
„Mindszenty hercegprímásnak volt jó néhány keresztje: a meghurcoltatás, a kínzások, a börtön, a házi őrizet az amerikai nagykövetségen, a száműzetés, az esztergomi érseki szék üressé nyilvánítása, de mindezeket Krisztus keresztjéből való részesedésként, hittel hordozta. Ez tette őt mindvégig hűségessé, hőssé, fehér vértanúvá” – emlékeztetett Varga János, és felelevenítette azt is: VI. Pál pápa a hit hősének, az erősség bajnokának nevezte Mindszenty Józsefet. A megtörhetetlenségét, szókimondását becsülik benne világszerte mindmáig – tette hozzá a rektor. Felidézte azt is: Mindszenty Józsefet Bécsben nemcsak a politika és a közélet gyanakvása fogadta, hanem a hívők, élükön Franz König bíboros, bécsi érsek testvéri szeretete is. Ahogy König bíboros fogalmazott: „Mindszenty bíboros sorsa nemcsak a magyar, hanem immár az osztrák egyház történetével is összekapcsolódott.” Ezt jelezte, hogy halálakor, 1975. május 6-án megszólalt a Pummerin, Ausztria legnagyobb harangja – amely csak szilveszterkor, nagyobb keresztény ünnepekkor és a pápa, illetve a bécsi főpásztor halálakor szólal meg –, az osztrák közszolgálati média, az ORF pedig megszakította adását, hogy bejelentse a hercegprímás halálhírét. König bíboros szavait igazolja az is, hogy az Irgalmasrendiek Kórházában – ahol Mindszenty József távozott az élők sorából – a tíz éve felállított szobrát mindig friss virág ékíti. (Megjegyzés: e sorok írója ez év október 23-án magánszemélyként – a Budapestről Bécsbe látogató húgával, Nórával együtt – felkereste a helyszínt és koszorút helyezett el a hercegprímás szobránál. Lásd fényképünket a cikk végén.) Az osztrákok tiszteletének tanújele az is, hogy 2012-ben a Pázmáneumban Christoph Schönborn bíboros is megtisztelte jelenlétével az emlékezőket és a Mindszenty előtti főhajtásban a társuk volt. Ez fontos gesztus volt az osztrák katolikus egyház részéről, állapította meg az akkor idelátogató magyar miniszterelnök, Orbán Viktor, aki így foglalta össze, drámai tömörséggel, Mindszenty bíboros üzenetét a mai magyarság számára: „Cél iránti alázat.”
Az Ablonczy Bertalan orgonista által kísért ünnepi szentmisén beszédes volt az egyetemes könyörgés is, amelyben a hívek köszönetet mondtak Istennek azért, hogy szabadon emlékezhetnek azokra az időkre, amikor a szabadságért, az igazságért való kiállás komoly áldozatokat jelentett. „Adj erőt, Urunk, hogy Mindszenty József hercegprímás erényeit, hitét, állhatatosságát, lelkierejét a magunk életében, a jelen helyzetben minél teljesebben megéljük! Tedd teljessé mindazokat az áldozatokat, amelyeket ő és azok a személyek, akik a nehéz évtizedekben hűségesnek bizonyultak, meghoztak, és segíts, hogy a nemzetünket, egyházunkat veszélyeztető erőkkel szemben tudjunk olyan bátorsággal és elszántsággal küzdeni, mint ők! Segíts, hogy csüggedés, kétség, széthúzás ne vegyen erőt rajtunk, hanem egységben, békességben és szeretetben fáradhatatlanul szolgáljuk nemzetünk és egyházunk ügyét” – fogalmazták meg kéréseiket a szentmise résztvevői.
Az Isten hazánkért térdelünk elődbe kezdetű ének eléneklése után a közösség a Pázmáneum bejárata mellett elhelyezett emléktáblánál folytatta a megemlékezést.
Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár ünnepi beszédében rámutatott: Mindszenty József bárhová is került az életben, plébánosként, a magyar katolikus egyház vezetőjeként, majd száműzött főpásztorként egyaránt mindig tudott újat teremteni. Építeni tudott közösségeket, plébániákat, templomokat, és építeni tudta a lelkeket, amelyeket az Úristen rá bízott. „Érdemes megtanulni tőle és követni őt abban, hogy bármilyen élethelyzetben vagyunk, a csüggedésnek nem szabad teret adni” – állapította meg a kereszténydemokrata politikus, majd így folytatta: ha mégis úrrá lenne rajtunk a csüggedés, merítsünk erőt Mindszenty József példájából, aki mindig újra tudta kezdeni az életét. Bármilyen diktatúrát kellett elszenvednie, mindig egyenes és következetes maradt. Kun Béláék diktatúrája alatt is letartóztatták, mégis fölemelte szavát a bolsevizmus ellen. Amikor ugyanúgy fölemelte szavát a fasiszta diktatúra ellen, ismét elfogták, elhallgattatták. ’45 után a kommunisták is börtönbe vetették, és évekig elvették tőle annak a lehetőségét, hogy a magyar katolikus egyházat vezethesse. Majd következett az ’56-os forradalom utáni tizenöt év az amerikai nagykövetségen. Kiérve a szabad világba pedig egy újabb ideológia ellen, a liberalizmus azon ága ellen kellett küzdenie, amelyik ugyan azt vallja, hogy mindenkinek mindent szabad, de a vallásos, keresztény hitű embert megszólja, avíttnak, majdhogynem szégyenletesnek tekinti. De Mindszenty a nyilasok, a bolsevikok, a kommunisták és később a liberálisok üldözését nemcsak hogy el tudta méltóan fogadni, de követendő iránymutatást is adott számunkra. „Nekünk pedig, ahogy kimondtuk annak idején, hogy a fasizmus és a kommunizmus üldözötteit meg kell védenünk, és hogy mindazok, akik a diktatúrákat fenntartották, gazemberek, ugyanúgy ki kell mondanunk ma: nem fogadhatjuk el, hogy olyanok vádolják Magyarországot diktatúrával, akik évtizedeken át nem emelték fel szavukat a diktatúra ellen és nem igyekeztek megbuktatni azt. Ki kell mondanunk, hogy most azok akarnak rendet teremteni a világban, akik több országban békétlenséget okoztak, azok oktatnak ki bennünket, akik a liberális diktatúrájuk következtében előidézték Európa vesztébe rohanását. Ők nem a keresztény Európa értékeit akarják megvédeni, hanem csak egy rövid távú gondolkodás eredményét akarják szolgálni, nem nézik azt, hogy gyermekeink, unokáink, dédunokáink milyen országban és milyen földrészen fognak élni” – utalt a szónok a jelenlegi helyzetre, egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy Mindszenty József emléke mindenkit figyelmeztet a kötelességére, feladatára, a kitartásra. „Ha mi keresztény Európát szeretnénk, keresztény kultúrkörünket szeretnénk megőrizni, akkor föl kell emelnünk a szavunkat ma is, amikor látszólag nincs diktatúra, látszólag mindent szabad, mégis sokan azt gondolják, hogy csak nekik van igazuk, mindenki mást lehurrognak és a legkülönbözőbb negatív jelzőkkel illetnek.” Soltész Miklós végül megköszönte mindazoknak az állhatatos kitartását, akik évről évre megünneplik Mindszenty József emlékét. „Remélhetőleg eljön az az idő, amikor a boldoggá avatása valóban meg fog valósulni” – zárta szavait az államtitkár.
A hercegprímás emléke előtti főhajtás folytatásában a tiszteletére állított emléktáblánál elhelyezte az emlékezés és a tisztelet koszorúját Soltész Miklós államtitkár; a bécsi Magyar Nagykövetség, a Collegium Hungaricum és a Bécsi Magyar Történeti Intézet nevében Hajas Gábor követ, Molnár Mária igazgató és Bertényi Iván igazgató; az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége – Kaláka-Club nevében Wurst Erzsébet elnök; a Collegium Pázmáneum nevében pedig Varga János rektor.
A megemlékezés a hercegprímás boldoggá avatásáért szóló fohász elimádkozásával, a Magyar Himnusz és a Boldogasszony, anyánk eléneklésével zárult, útravalóul pedig a résztvevők sok más mellett Mindszenty Józsefnek azokat a gondolatait is magukkal vitték, hogy: ,,A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk.” Ehhez pedig: „Legyünk most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni!”
Czyzyk László felvételei (további fotók itt)
Mindszenty József szobránál Bécsben az Irgalmasrendiek Kórházában
Mint fentebb említettük, e sorok írója ez év október 23-án magánszemélyként – a Budapestről Bécsbe látogató húgával, Nórával együtt – felkereste az Irgalmasrendiek Kórházát és koszorút helyezett el a hercegprímás szobránál. A felvétel akkor készült.
