Húsvéti kincsesláda

A Húsvét előtti böjtöt megelőző időszak, a farsang a mulatságok ideje. Bálok, lakodalmak, baráti összejövetelek, nagy evés-ivással tarkított rendezvények alkalmával komoly szerepet kap a tánc. Farsang farkán sokszor több napig tartó mulatságok szerveződnek, mely húshagyó keddel véget ér. Hamvazószerda, a böjt első napja. A világi vigasságok befejeződnek, tilos a táncolás. Csak egy táncforma marad meg a hagyományban, a saját énekszóra járt lány körtánc, a karikázó, ami ilyenkor éli reneszánszát. A karikázók első sorban a mai Magyarországra, azon belül is Somogy, Sárköz, Duna-mente és az észak-magyarországi területekre, valamint a délvidéki Szlavóniára és Felvidékre korlátozódnak. 

Kép forrás: Gresa Dávid

A húsvéti ünnepkör a farsang utolsó napjával kezdődik, s a pünkösd utáni szombattal végződik. A nagyböjt kezdetével az emberek megvonják maguktól azokat a dolgokat, amik kellemesebbé teszik az életüket, és igyekeznek rendszeresen templomba járni, gyónni és imádkozni, lelküket előkészíteni az Úr feltámadására. Mindezeket úgy a felnőttek, mint a gyerekek is rendszeresen követik és művelik vallástól függetlenül, mindenki a maga módján. A régi időkben a böjti fegyelem sokkal szigorúbb volt, mint a mai időkben, csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket szabadott enni, és azokat is csak egyszer egy nap.

A modernizáció által bekövetkezett akkulturációs körülmények igen nagy mértékben befolyásolták a teljes Kárpát-medencén belül élő magyar népcsoportokat. Mindenhol csonkult az archaikus szakrális költészet, a hagyományok vesztettek súlyukból, és kiszorultak a mindennapokból. Ennek ellenére mind a mai napig sorolhatunk fel olyan területeket, régiókat, ahol még mindig igen nagy fontossággal bír a lelki felkészülés az ünnepre. A magyar népi kultúra beépült a pedagógusok által használt tantervekbe, és a az ünnepeinkhez kapcsolódó szokások, énekek, imák nem haltak ki a magyar lakta területekről. Ma már egyre elterjedtebbek a hagyományőrző tevékenységi körök, ahol a kézművességen, népi gyermekjátékokon, tánc- és népdal tanuláson keresztül a fiatal generáció közelebb kerülhet a magyar népi kultúrához.

Kép forrás: Tímár Margit

A moldvai magyaroknál a mindennapokban jelen van a böjtölés, a nagyböjti időszak beilleszkedik az életmódba és ilyenkor tudatosabban és erőteljesebben figyelnek az önmegtartóztatásra. Az elmondások szerint régebb még az edényeket is kifőzték lúgos vízzel böjt kezdetén, hamvazószerdán, hogy ne maradjon zsíros, vagy húsos edény a háznál. Ez a szokás a cserépedényekre vonatkozott, amikből csak erős lúggal lehetett eltávolítani az egész esztendőben beléjük ivódott zsírt. Ez a rituálisnak is tekinthető cselekedet, valószínűleg mentálisan is könnyítette a böjt szigorú megtartását. A böjt átalakítja az ember mindennapi rutinját, átalakul az étkezés, az életmód, magával hozza a szomorúságot, a gyászt, ugyanakkor tudjuk, hogy a húsvét az újulást és a tisztulást is jelképezi. 

Ebben az időszakban a vallási jelképek felerősödnek, az egyházi énekeknek gyászos a hangulata, Krisztus urunk szenvedéstörténetét mutatja be. A moldvai kultúrában egyik legarchaikusabb és legjellegzetesebb húsvéthoz kapcsolódó ima, ének az Aranymiatyánk. A több szakaszból álló próza ritmusú imádságban Krisztus a nagyhét eseményeit vetíti édesanyja, Mária elé „napi” bontásban, és ezáltal bemutatja a virágszombat és nagyboldogasszony napja közötti időszakot. 

https://www.petofiprogram.hu/galeria/videok/husvetikincseslada-4

A nagyhét virágvasárnappal kezdődik és a húsvétra való előkészület legintenzívebb időszaka. A római katolikusok virágvasárnap pimpót–barkát szentelnek, amit legfőképp az állatok védelmére használtak fel, sok helyen a zöldségeskertben is felszúrták a barka ágat, hogy jó termés legyen. A bukovinai székelyek, a moldvai magyarok egyik évről a másikra megtartották az ágakat és egy szentkép mellett vagy szent könyvben tárolták. A barkaszenteléshez azonban negatívumok is társultak, hiszen Erdély-szerte úgy tartották, hogy ha a barka szentelés előtt  bekerül a házba, kárt okoz. Az erdélyi protestáns egyházakban pedig ekkor került sorra a lányok és a fiúk ünnepélyes konfirmálására. Az unitárius templomokat virágcsokrokkal, erdei zöld ágakkal, és gyapjas fűvel díszítették fel.

Kép forrás: Tímár Karina

Egy másik igen fontos nap a nagycsütörtök, amikor a harangok elmennek Rómába és ettől kezdve a húsvéti vigília Glóriájáig sem harang, sem csengő, sem orgona nem szól, legközelebb csak nagyszombaton. Ekkor a harang helyett kereplőt, kelepelőt használnak. Az egyik legnépszerűbb székelyföldi szokás volt e napon a pilátusverés, amikor botokkal jelképesen döngették a földet, vagy egy gyermeket megvertek, így jelképesen megbüntetve a Jézus haláláért vétkeseket. Számos magyarlakta területen ezen a napon zöld gyeppel jelölik meg a kapukat. A moldvai falvakban ekkor festik meg a tojásokat, hiszen péntektől fogva még a kezüket sem tehetik tojásra, ecetre, piros festékre, mert azt bűnnek tartják.

Nagypénteken, ha az idő megengedi, akkor az utolsó keresztutat délután 15 órakor a kálvárián végzik, ha nem, akkor a templomban. Szigorúan tiltották a földműveléshez kapcsolódó munkákat, a szövést és az állatok befogását. Kirakták szellőzni a textíliákat, hiszen a nagypénteki szellő távol tartotta a molyokat.

Virágvasárnaptól kezdve, sorra kerül a húsvét egyik legjellegzetesebb dramatikus játéka, a Passió, Jézus szenvedéstörténete, a misztériumi jelenet bemutatása. Számos katolikus faluban mind a mai napig gyakorlatban van a szent sír őrzés, mint dramatikus jelenet. A mélyen vallásos asszonyok nagycsütörtöktől kezdve a templomban található egyik mellékoltárra rendezik be Jézus sírját. E szimbolikus sír mellett éjjel nappal, felváltva imádkoznak, virrasztanak. 

Kép forrás: Tímár Karina

Nagyszombaton a misét megelőzi az új tűzgyújtás a templom előtt. Néhány évtizede még acéllal, kovával és taplóval történt a gyújtás, de 1950-es, 1960-as években hagyták el a tűzszerszámok nagyszombati használatát. A pap megszenteli ezt a tüzet, majd a hívek innen gyújtják meg a gyertyákat és úgy mennek be a templomba. Moldvában még szokásban van, hogy az itt leégett tűz parazsából a gyerekes anyukák elraknak egy-két darabot, mert azt használják álmatlanság esetén. Ha a gyermek felsír az álmából, nem tud aludni, vagy megijed valamitől, akkor vizet vesznek, és ebből a szénből egy darabot tesznek a vízbe majd ezt megitatják a gyerekkel. Emiatt ezt a szenet egy éven keresztül nagy becsben tartják, és a szent képek, a szentelt pimpó mellé helyezik el a tiszta szobában. Az új tűzből meggyújtott gyertyákkal fényt visznek a családi házukba, és gyakran a halotti sírokra is helyeznek új tüzes gyertyát a temetőben.

Kép forrás: Tímár Karina

Húsvétvasárnap a sonkát, piros tojást, pászkát elviszik a misére, majd szentelést követően a család apraja nagyja elfogyasztja őket. Az étel maradékait helyenként mágikus cselekedetekre is használják. Például a sonkát kiakasztják a gyümölcsfák ágaira, hogy jó termés legyen, a kalács, pászka maradékot kiaprítják a tyúkoknak, hogy azok jól tojjanak. A Bukovinai magyarok a morzsákat gyakran tűzbe vetik, majd azzal a hamuval szapulnak. 

A határkerülés a húsvéti ünnepkör egyik legjellegzetesebb eleme, amely szerint az a földterület amit húsvét reggelén megkerülnek, termékeny lesz és nem fogja semmiféle kár érni. 1989 után az erdélyi területeken, a földek visszacsatolása után igen látványosan szervezik meg a körmenetet.

Napjainkig fennmaradt a locsolás szokása, így húsvéthétfőn. A fiúk, legények, férfiak locsolóversek kíséretében megöntözik a lányokat, hogy szépek, egészségesek legyenek. A hagyomány szerint vizes vödörrel locsoltak, viszont ma már mindenféle világi kölniket is használnak. A lányok pedig különböző technikákkal díszített piros tojásokkal ajándékozták meg a locsolókat. Az életet adó víz egyik fő szimbóluma a termékenység, az újraszületés, a megtisztulás. A vízzel való leöntés számos népszokásban előfordul, mágikus funkcióval ellátott gyakorlatként. A tojás mindenhol a világon az élet és az újjászületés szimbóluma, de mai napig az archaikusabb közösségekben Gyimesben és Moldvában a húsvéti tojást Jézus szimbólumának vélik.                          

A húsvéti ünnepkör legjellegzetesebb eseményei a fentebb megemlített szokások: passiójáték, tűz-, étel- és vízszentelés, határkerülés, zöld növényi szimbólumok használata, locsolás, tojásfestés és ajándékozás. Hamvazószerdától húsvét hétfőig az emberek befelé fordulva várják a csodát, Jézus feltámadását. Húsvét eljövetelével ismét szerepet kapnak a táncos közösségi alkalmak a település társadalmi életében „Húsvéti mulatság”, „Locsoló bál” elnevezéssel.

Az összefoglalót készítették: Gresa Dávid - Gyimesfelsőlok, Kovács János - Temesvár, Vörös Árpád - Csernakeresztúr, Tímár Karina - Petrozsény. 

Szakirodalmi forrás: 

• Erdélyi Zsuzsanna, Hegyet hágék, lőtőt lépék. Megtekintés: 2020.04.09. https://mek.oszk.hu/05200/05255/05255.pdf
• Pozsony Ferenc, Erdélyi népszokások. Kolozsvár, 2006