Idén, január 26-án foglalkozást tartottunk a helyi gyerekek számára, akiknek a farsangi hagyományok ismertetése mellett a filmnézés és a játék öröme sem maradt el. A február 8-ra tervezett farsangi mulatság előtt további egy alkalmat is szervezünk, ahol többek között kézműves foglalkozásokkal szeretnénk a csöppségek kreativitását fejleszteni. A legkisebbek aktivitásukkal a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesülethez szorosan kötődő szülőknek is örömteli perceket okoztak.
A karácsony és az újév örömittas, békés és meghitt napjai után minden kissé lelassul körülöttünk, és újra megtapasztaljuk a szürke hétköznapok egyhangúságát. A január és a február sokak számára ezt jelenti, a vízkereszttől (január 6.) húshagyókedd éjféléig, a hamvazószerdával kezdődő nagyböjtig tartó farsangi időszak azonban igencsak fel tudja rázni a hangulatunkat, ha kellő érdeklődés van bennünk, hogy valóban megéljük ennek a csodálatos ünnepnek a forgatagát.
Mi is törekedtünk és törekszünk arra, hogy élettel töltsük meg a hideg téli hónapokat. Györfi Horváth Gizella tanító, három csodálatos gyermek édesanyja volt segítségemre, az ő közreműködésével közösen tartottuk meg alkalmunkat, ahol Gizella először a farsang lényegéről beszélt a gyerekeknek.
Ezt követően két rövidfilmet is megnéztünk, amelyek az érzelmi, szociális és kognitív fejlesztés mellett ennek az ünnepnek a világunkban betöltött szerepét mutatták be. A nagy elmélyülést hozó filmvetítést követően két igencsak felpezsdítő csoportos játék került sorra, ahol az önfeledt percek - számomra, mint külső szemlélő számára - leírhatatlanok voltak. Ezután a népszerű „Székfoglaló” játék következett. Farsangi dalra sétáltak a gyerekek a kihelyezett székek körül és amikor leállítottam a zenét, mindenkinek le kellett ülnie egy székre. Aki nem talált helyet, kiesett és minden újabb kör után egy széket eltávolítottunk a játékból.
Egy újabb feladatban ruhaszárító fogóeszközöket is csíptetek a pólójukra, pulóverükre a lelkes versenyzők, akiknek a lehető legtöbbet kellett ebből összegyűjteni. Természetesen a kifáradt játékosok szünetet is tarthattak és teát is tudtak inni, hogy felfrissüljenek.
Mindig különleges látni és megtapasztalni azt, ahogyan formálhatjuk a legkisebbek identitástudatát és gondolkodását és ahogyan szerethető hellyé tesszük számukra azt a mentsvárat, amely minden székely-magyar ember számára második otthon és egy megmaradásért tenni akaró kulturális tér. Bízom benne, hogy a közeljövőben számos hasonló alkalom fog tudni megvalósulni, ahol a hagyományok mellett az új programok is vonzóvá teszik találkozásainkat.
