2026. április 14-én a Palásthy Pál Egyházi Alapiskolában tartottam zenés-irodalmi órát a tanulók közreműködésével.
Április 11-e a magyar irodalom egyik legszebb ünnepe: a magyar költészet napja, amelyet József Attila születésnapjához kötődően 1964 óta tartunk számon. Ez a nap nem csupán az irodalomról szól, hanem identitásról, nyelvről és közösségről is. Mindarról, ami a magyar kultúra alapját képezi.
E jeles alkalomhoz kapcsolódva érkeztem meg Palástra, a Palást településen működő Palásthy Pál Egyházi Alapiskola falai közé, hogy egy rendhagyó, zenés-irodalmi órával idézzük meg a magyar költészet szellemiségét.
Az intézmény története önmagában is a közösségi összefogás példája. Névadója, Palásthy Pál, a helyi katolikus oktatás meghatározó alakja volt, akinek öröksége ma is él az iskola szellemiségében. A jelenlegi egyházi iskola a 20. század végén jött létre, közösségi támogatással és elhivatottsággal, ugyanakkor gyökerei egészen 1890-ig nyúlnak vissza, amikor a településen már működött katolikus iskola.
Az esemény helyszíne az iskola kápolnája volt, amely méltó és emelkedett teret biztosított az ünnepléshez. A program során elsősorban saját versmegzenésítéseimet adtam elő, amelyek a költészet és a zene találkozásán keresztül szólították meg a diákokat. A közös élmény azonban nem maradt egyoldalú: a tematikus óra keretében két tanuló is verset mondott, aktívan bekapcsolódva az előadásba, ezzel is erősítve a személyes kötődést az irodalomhoz.
Az óra záróakkordjaként közösen énekeltünk a legnagyobb értékről, közös örökségünkről: a magyar nyelvről. Ebben a pillanatban vált igazán kézzelfoghatóvá mindaz, amit ez az ünnep jelent: nem csupán szavakat, hanem összetartozást.
Az esemény egyben része annak a kezdeményezésnek is, amely az „Írasd Te is magyar iskolába a gyermekedet” nevet viseli. A programsorozat célja, hogy megerősítse a magyar nyelvű oktatás fontosságát a Felvidéken és a Kárpát-medence más régióiban. Az elmúlt időszakban számos intézménybe jutott el, a Csallóköztől egészen Palócföldig és mindenhol hasonlóan értékes találkozásokat eredményezett.
A palásti alkalom ismét bebizonyította: egy kis közösség is képes nagy erejű élményeket teremteni. A közös éneklés, a versek és a figyelmes jelenlét olyan légkört hozott létre, amely túlmutatott egy egyszerű iskolai foglalkozáson.
Ez a nap valódi „magyarságpillanattá” vált, egy olyan élménnyé, amely megerősítette mindannyiunkban, hogy a nyelv, a kultúra és az összetartozás élő, megtapasztalható valóság.
