A Magyar Kultúra Napja alkalmából minden évben kiosztják a Zala György-díjakat a lendvai Színház- és Hangversenyteremben. A díjazottak a muravidéki magyar közösségben végzett alkotó, szervező, közösségépítő és értékteremtő munkájukért kapják az elismerést.
A Zala György életműdíjat idén Cár József kapta, aki a magyar közösséget erősítő, és annak hagyományait megtartó munkájáért részesült a jeles díjban. Zala György kulturális díjjal tüntették ki Kovács Sándor műkedvelő színészt, versmondót, a LeSzSz Társulat tagját. Zala György rendkívüli díjban részesült Domján Zsuzsanna népi iparművész, a felsőlakosi hímzőkör vezetője és Vajdic Rozália pedagógus, a gyógynövények sokoldalú népszerűsítője. Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár ünnepi beszédében kiemelte, hogy nyelvünk, hagyományaink, hitünk, zenénk és történeteink összekötnek minket, bárhol is éljünk. Évszázadokon át ez a mi megtartó erőnk. Ennek szimbólumaként "Összetartozunk" karkötőt kaptak az érdeklődők.
A díjak kiosztását követően Kiss Kata és zenekara meg is énekeltette a nézőket. Dalaikban a magyarság iránti szeretet és a hit különösen hangsúlyosan megjelenik. Az ünnepség végén a szervezők megvendégeltek mindenkit, ezzel jó alkalom nyílt a beszélgetésre, helyi finomságok kóstolására. Közösségben megélt, méltó ünneplés volt ez, büszkesége a Muravidéknek.
Domján Zsuzsanna hetési hímzéseiből kiállítást is rendezett a Bánffy Intézet a Magyar Kultúra Napja alkalmából. A hetési néprajzi tájegység gazdag örökséggel büszkélkedhet. A szőttesek, viseletek, hímzések szépsége a letisztult egyszerűségükben, színvilágukban rejlik. A hímzések "darázslépésnek" hívott öltéstechnikával készülnek és egy időben feledésbe merültek ezek a motívumok. Manapság nagy figyelmet fordítanak a hímzőkörök vezetői arra, hogy a hetési minták ne tűnjenek el a köztudatból.
Ezen a héten a magyar himnuszról és az összetartozásról tartottam foglalkozásokat a lendvai kétnyelvű óvodákban. Egyszerű mozdulatokkal eljátszottuk, hogy nemzeti énekünk hogyan köt össze minket. Csendben, odafigyelve meghallgattuk a himnuszt, majd jöhetett a felszabadultabb játék labdával, körjátékkal. A "Megy a labda vándorútra..." és az "Aki nem lép egyszerre..." közismert dallamai csendültek fel. A kétnyelvűség ezekben az intézményekben egyszerre lehetőség, ugyanakkor nehézség is, hiszen többségében a szlovén nyelvet használják a pedagógusok (intézményenként változó arányban). Ezért is fontos minden alkalmat megragadni, hogy a magyar nyelv és kultúra természetes része legyen az itt élők mindennapjainak. Az óvodai nevelésnek nagyon fontos szerepe van ebben és nem csak az ünnepek alkalmával.
