Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulójára számos ünnepséggel emlékeztek meg Mátyusföldön 2016. március 11-20. között, a Csemadok szervezésében ünnepi szentmisékkel, koszorúzásokkal, ünnepi megemlékezésekkel, a magyar tannyelvű iskolák ünnepi műsorral.
Ünnepi megemlékezés a galántai Kodály Zoltán Alapiskolában
Az ünnepséget Mgr. Oláh Hajnalka igazgatónő nyitotta meg. Köszöntötte a meghívott vendégeket, a szülői szövetség elnökét, a város alpolgármesterét, a Csemadok képviselőjét, valamint a székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium tanárait és diákjait. Ünnepi köszöntőjében megemlékezett a 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire. Beszédjében kiemelte, hogy nemcsak magyarnak kell születni, de magyarként kell élni, nevelni és meghalni is.
Az alapiskola ünnepi műsorában fellépet az iskola gyermekkórusa, a citerazenekara és az irodalmi színpad. Az megemlékezésen a székesfehérvári iskola diákjai is részt vettek. A vegyeskórus katona- és forradalmi dalokat énekelt.
Zárásként az alapiskola Balogh Csaba által vezetett kórusa elénekelte Gyulai István gondolatait: „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom, a szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elvenni nem hagyom.”
Ünnepi emlékműsor a felsőszeli Széchenyi István Alapiskolában
Az ünnep napjára nemcsak a gyerekek és nevelőik, hanem az iskola is ünneplőbe öltözött. Az osztályok faliújságaira tartalmas összeállítások és a gyerekek által rajzolt plakátok kerültek, az iskolafal teljes egészében ünnepi díszbe öltözött.
Az iskola tornatermében megtartott megemlékezés az alsó tagozatos iskolások Palotás táncával kezdődött, majd az iskola igazgatója, Ing. László Ildikó köszöntötte a vendégeket, a szülőket és a diákokat. Ünnepi köszöntőjében felelevenítette a márciusi ifjak hőstetteit, véleménye szerint a márciusi megemlékezések erőt adnak, irányt mutatnak az itt elő magyarság számára.
Az ünnepi műsort az iskola különböző művészeti csoportjai biztosították. Az alsó tagozatos irodalmi színpad, az alapiskola Tompa Mihály szavalóversenyen díjat nyert tanulói, a Simkó Mária által vezetett alsó tagozatos diákokból álló Csalogány énekkar előadása, az alapiskola Topogók és a Höcögők néptánccsoportja. Nogely Mónika vezetésével az irodalmi színpad látványos jelenetekkel, forradalmi, zenei, irodalmi összeállításokkal idézte a résztvevők elé a 168 évvel ezelőtti eseményeket. Az ünnepség a Himnusz közös eléneklésével ért véget.
Koszorúzás a peredi emlékműnél
A község az 1849. június 20-21-i peredi csata kapcsán íródott be Magyarország és Európa történelmébe. A peredi csata emlékét emlékmű őrzi, amelyet 1869-ben a Pozsonyi Honvédegylet emeltetett.
A hagyományokhoz hűen idén is Pereden került megrendezésre a Csemadok regionális megemlékezése.
A megemlékezés a Szózat elhangzásával vette kezdetét, majd Mgr. Jurás Lívia, a Csemadok peredi alapszervezetének elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket, a jelenlévőket. Ünnepi beszédjében megemlékezett a forradalom és szabadságharc hőseire, akik a magyar történelem sorsfordító eseményeinek formálói voltak, akik a felvidéki magyarság számára is példát mutatnak, erőt adnak.
Az ünnepségen részt vett a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének képviseletében Nagy László tanácsos, aki ünnepi beszédében felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének az ünnep alkalmából a határon túli magyarokhoz intézett sorait.
A hősök emlékére állított emlékműnél koszorúkat helyeztek el nemzeti forradalom és szabadságharc dicső napjaira emlékezve a Csemadok tagszervezeteinek, a járás településeinek, a Magyar Közösség Pártja, és a civil szervezetek képviselői.
A megemlékezésen a Peredi Női Kar, Jónás Katalin karnagy és a székesfehérvári Kodály Zoltán Vegyeskar, Kneifel Imre karnagy irányításával számos katona- és forradalmi dalt adott elő. A rendezvény zárásaként a jelenlévők elénekelték a Himnuszt.
A peredi csata (1849. június 20-21.)
„Alig több mint egy hónappal a világosi fegyverletétel előtt még javában folytak a forradalom és szabadságharc hadműveletei.
Május vége felé, 27-28-án, Görgey Artúr hadügyminiszter és fővezér útnak indította az I., II. és III. hadtest csapatait a Vág folyó felé azzal a céllal, hogy áttörve a császári és királyi erők védelmi vonalát, csapást mérjen a császári főerőkre, még mielőtt a cári intervenció megindulna. A három hadtest június 6-án a Vág mentén készülődni kezdett az áttöréshez, ám a csapatok felállítása túl széles vonalon történt. Súlyosbította a helyzetet, hogy Görgey távollétében a Központi Hadműveleti Iroda vezetője, Bayer József ezredes próbálta összehangolni a hadműveletet, de sikertelenül. Sikertelenül azért is, mert a Tatán tartózkodó Bayer vezérkara a hozzá legközelebb eső II. hadtesttől is 40 km-re tartózkodott. Mindeközben a II. hadtest parancsnokságát a megbetegedett Aulich Lajostól Asbóth Lajos ezredesnek kellett átvennie. Egy olyan hadtestet, amelynek az alakulataiban túlságosan is nagy számban voltak újoncok, akiknek a kiképzése a felvonulás közben történt. Ennek a hadtestnek kellett lehetővé tenni az átkelést a III. hadtest számára, hogy a Vág mentén védekező császári hadtestet Farkasd és Negyed községek térségéből elszorítsa. A haditerv szerint Nagysándor Józsefnek, az I. hadtest parancsnokának csapataival a hídverés után át kellett volna kelnie a Vágón, majd később egyesülni a másik két hadtesttel, hogy Pozsonyig szorítsák az ellenséget. Az arcvonal közepét a komáromi várőrségből Kosztolányi Mór ezredes vezényletével a csallóközi csapatok alkották. Sikeres áttörés esetén ők biztosították volna a szárnyak között az összeköttetést, míg a Duna bal partján lévő erők Klapka tábornok vezetésével nyomultak volna Pozsony felé.
A Vág mögött Wohlgemuth altábornagy hadteste állomásozott 17 000 katonával, úgy várta a magyar támadás megindulását. A II. magyar hadtest számára kiadott utasítás nem számolt a Vág-vidék terepadottságaival: a mocsaras, nehezen járható ártérrel.
Asbóth Lajos június 16-án reggel érkezett Királyréven keresztül Zsigárd felé, s kiűzte onnan Rótt dandárját, de később Asbóthot a túlerő visszaverte. Knézics tábornok (a III. hadtest parancsnoka) egy félreérthető parancsra hivatkozva meg sem kísérelte az átkelést.
Bayer június 20-ára elrendelte a támadás megismétlését. Asbóth rövid harc után elfoglalta Zsigárdot, de Knézics a III. hadtesttel még mindig sehol. Asbóth okulva a 16-i esetből, egyedül folytatta a támadást. A magyar ágyútűz és Mándy Ignác lovassága áttörte a cs. kir. jobbszárnyat, s Perednél lévő központjukból rendetlenül özönlöttek vissza Alsószelibe. Asbóth eközben Peredet támadta, de a roham itt elakadt, ugyanis Wohigemuth közben erősítést hozott. Eközben érkezett meg a csatatérre Görgey. A falut csak akkor tudták elfoglalni, amikor Rakovszky a 48. honvéd zászlóaljjal támadást hajtott végre Pered ellen.
A III. hadtest csak délután 5 órakor érkezett meg Görgey külön parancsára. Ezért le is váltotta Knézicset, s helyére Leiningen-Westerburg Károly ezredest nevezte ki hadtestparancsnokká.
Miután Görgey arról értesült, hogy Panyutyin altábornagy 12 000 fős orosz hadosztálya a császári csapatok segítségére sietett, védekezésre határozta el magát.
Június 21-én császári támadással folytatódott a csata. Szándékuk a magyar erők bekerítése és Vágba szorítása volt. A centrum Görgey, a jobbszárny Leiningen vezényletével egy ideig tartotta magát, de lassan érvényesült az ellenség erőfölénye. Görgey elrendelte a visszavonulást. A III. hadtest Érsekújvár, a II. hadtest Gutta felé vette útját.
Az áttörés tehát nem sikerült. A honvédsereg több mint 3000 embert veszített, s ezzel a kezdeményezés a császári hadvezetésé lett. „
/Bertalan Béla/
