Ostraván alapvetően nehezebb érvényesülni fiatal magyarként, mint a többi csehországi nagyvárosában. Brünn és Prága egyetemi városként rengeteg fiatalt, többek között nagyon sok felvidéki magyart vonz. Az ostravai magyar közösség tagjai főként azok az idősebb magyarok, akik több tíz évvel ezelőtt munka miatt költöztek az országba. Ezért célként tűztük ki, hogy megpróbáljuk mi is felélénkíteni a fiatal magyarok közösségi életét. Prágának van egy Ady Endre Diákköre, Brünnek egy Kazinczy Ferenc Diákklubja. Miért ne lehetne Nekünk is valamink itt, Osraván? Így szeptember végén megalakult a FMK-O, vagyis a Fiatalok Magyar Klubja- Ostrava. A névválasztásnál szem előtt tartottuk, hogy könnyen megtalálhatóak legyünk, ha esetleg valaki Ostravára költözik és keresgél a világhálón.
Az elmúlt másfél hónap alatt háromszor gyűltünk össze. Az első alkalom ismerkedés volt, illetve ötletelés, hogy hogyan tudnák több embert toborozni, hiszen akkor még csak 7-en voltunk. Mostanra 17-en vagyunk a csoportban. Persze gondolhatnánk, hogy ez nagyon kevés, de mi büszkék vagyunk, és várjuk, hogy még többen legyünk!
Október 18-án, vasárnap, a második összejövetelen próbáltuk nagyon aktívan és hasznosan tölteni az időt. A Csalogányok pár lelkes tagja pizzával, pogácsával és teával várt minket. Öröm volt látni, hogy összetartanak a különböző generációk, és segítik egymást.
Szép lassan megérkezett mindenki. Én pedig elkezdtem az aznapra kitűzött a tánctanítást. Voltak egészen kicsi gyerekek is, ezért próbáltam játékot is belecsempészni a délutánba. Aztán somogyi ugrós alaplépéseket tanultunk, majd pár elemet a lassú csárdásból is. Lassan lebontva néztük a lépéseket, mivel ez idáig rajtam kívül nem találkozott senki a néptánccal, legalább is gyakorlati formában biztosan nem. A pihenő után áteveztünk a moldvai táncokra. Ez valamivel jobb választásnak bizonyult. A körtáncban nem számít annyira az eltérő korosztály, illetve a nemek aránya. Pihenésképpen a lányok megpróbáltak üveggel a fejükön sétálni, ezzel visszatérve a somogyi tánc jellegzetességeihez. Végül közösen megtanultunk egy magyar népdalt. A résztvevők egy része csak alig beszéli a nyelvet, így soronként vettük át a szöveget, ismételtük, majd elénekeltük néhányszor. Talán énekelve könnyebben megy a nyelvtanulás. Remélem, még sokszor összejövünk, hogy együtt táncoljunk, és hogy lesz alkalmuk a közeljövőben, hogy mindezt élő magyar népzenére tegyük.
Hogy jó volt együtt lenni bizonyítja, pár napra múlva ugyan kisebb lélekszámban, de ismét összegyűltünk. Együtt vacsoráztunk, majd előkerült egy citera, szerencsére volt valaki, aki tud játszani rajta, így kicsit mindenki kipróbálhatta a hangszert. Ezután sor került egyik kedvenc társasomra, mely Dixit névre hallgat. Remek asszociációs játék.
Nagyon jó lehetőség, hogy bármelyik nap rendelkezésünkre áll az ostravai Magyar Klub, és szervezhetjük oda programjainkat. Igyekszünk ezt a lehetőséget minél jobban kihasználni. Remélem, még sok estét töltünk el együtt, és hogy egyre több érdeklődő látogatja majd az eseményeinket. Nagyon nagy eredmény lenne, ha Ostraván is kialakulna egy erős mag, aki a magyar fiatalságot összetartja és lelkesíti. Én úgy látom, hogy jó úton haladunk.
