A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület több éves kihagyás után 2025. október 25-én rendezte meg ismét a komoly hagyományokkal rendelkező Bukovinai Székely Mesemondó Versenyt, amelyet így felfokozott várakozás előzött meg.
Kora délután szikrázó napsütés fogadta a fellépőket és a miattuk idelátogató közönséget a Bukovina utcai Tájház csűrjében, Csernakeresztúron.
A főleg helybéliekből álló fiatal versenyzők műsorukkal mintha csak a Napot lopták volna be a Tájházba. a mesék alatt szószerint kisütött a nap bent is!
A rövid felkolf után, amely a mesemondás hagyományának a bukovinai székelyek körében kiemelt szerepéről szólt, a zsűri elnöke, az egykor helyben is tanító, Deák Piroska nyugalmazott magyar nyelv- és irodalomtanár támasztotta mindezt alá előbb egy Mikszáth-idézettel –
"... a népmese mindenütt, a nép lelke, fantáziája, érzés- és gondolatvilága él abban, nálunk ezenkívül a nemzeti nyelvnek is a népmese a fõ forrása. Mondhatnám, szinte egyetlen forrása." –,
majd pedig azzal, hogy megidézte Benedek Elek, és az Ő helybéli örökösének tekinthető Zsók Béla, dévai néprajzkutató, népmesegyűjtő alakját, felelevenítve munkásságát. Személyes emlékként pedig a szervező egyesület jelenlévő elnökéről, Szabó Juliannáról mesélte el, hogy anno mint kisdiákja első helyet szerzett a kisoroló mondókák gyűjtésében. Pár ilyen mondóka bemelegítőnek jól is jött az első két lócán feszengve lábát kalimpáló, kissé izgatott fiatal fellépők számára, akik perceken belül színpadra léptek!
Két kategóriában mérhették össze a képességeiket. Az 1. kategóriában az előkészítő, illetve az első és második osztályos tanulók szerepeltek, míg a 2. kategóriában a harmadik és negyedik osztályos mesemondók mutatkoztak be.
A kategóriánkénti négy-négy versenyző meghallgatása után a zsűri elvonult, hogy meghozza döntését, Szabó Brigitta Júlia és Sebestyén-Szabó Rita pedig kézen fogta a kicsiket, hogy néptánccal oldják a verseny okozta feszültséget.
Kisvártatva a háromtagú zsűri: Kelemen Ilona (szervező egyesület titkárnője), László Gergely Pál (a bukovinai székelyek kutatója, aki e támában számos könyvet publikált), és a zsűri elnöke, Deák Piroska megjelent a színpadon és kihirdette az eredményt. A zsűri kiemelte, hogy a szöveg megtanulása és annak értése terén 99.9%-ban elégedett volt. A megőrzendő tájszólás, és a mesében szereplők alakok magukra öltése, bőrükbe bújása, magyarán a mesemondás, mint előadóművészet alapján pedig kiemeltek egy-egy győztes kategóriánként: Nistor Johanna, II. osztályos, és Szatmári Patrik. IV. osztályos tanulót. Miután a zsűri osztott harmadik helyezést állapított meg mindkét kategóriában, elmondható, hogy minden fellépő dobogósként lépett a dobogóra, hogy onnan egy közös fotózást követően a helyezéseket bizonyító oklevéllel, a hozzá járó dicsérettel, ajándéktáskával és széles mosollyal távozzanak.
Az eseményt a bukovinai székelyek kutatója, László Gergely Pál zárta azon gondolataival, hogy amíg a bukovinai székelyeknek nehezükre esik máshogy (magyarországiasan) beszélni, addig nincs nagy baj – a tájszólásuk, s vele az identitásuk megmarad!
Az idei csernakeresztúri Bukovinai Székely Mesemondó Verseny kétségtelenül ennek a hagyományőrzésnek a jegyében telt.
Az eseményt az RMDSZ Communitas alapítványa támogatta.
