Olyannyira megtelt április harmincadikán, szombaton a linzi Szent Antal-plébánia kétszáznál is több fő befogadására alkalmas díszterme, hogy az abban elhelyezett széksorok mellett is végig álltak az ülőhelyet már nem találók. A Tánc Világnapja (április 29.) és a Táncház Napja (május 7.) között megrendezett linzi táncház vendégeit Tőkes Enikő, a kultúregyesület elnöke, majd e sorok írója köszöntötte. Idéztük Virt László szociológust, aki szerint „A táncház szocializáció. Beillesztés abba, ami a miénk. Kötelék oda, ahová tartozunk”, majd beleillesztettük az estét abba, ami a miénk, szorosra fűztük a köteléket azzal, amihez tartozunk. Ám mielőtt ezt megkezdtük volna, kifejeztük jókívánságainkat közelmúltbeli születésnapja alkalmából az elnök asszonynak, és egészen rendhagyó módon felköszöntöttük Szabó Ernő atyát is, aki egy nappal azelőtt töltötte be ötvenkettedik életévét. A „rendhagyó mód” abban állt, hogy a díszteremnyi ember elénekelte neki az Erdő, erdő, erdő népdal átiratát, mely így kezdődött: „Ernő, Ernő, Ernő, / Dés városi kedves Ernő” és végig személyre szabott szöveggel fejezte ki a közösségnek az őket tizenhat éve szolgáló papjukkal szemben érzett tiszteletét és szeretetét. Az átirat hallatán – mely kellően meg is hatotta őt – Ernő atya azt mondta, életében ekkora meglepetésben nem volt része!
A hangulat ilyetén megalapozása után a Kis-Ne-felejts tánccsoport lépett a közönség elé, és ha a kisgyerekek egyetlenegyet sem mozdultak volna, akkor is kiérdemelték volna a nagy tapsot, olyan édesek, aranyosak voltak egyforma viseletükben, befont hajukkal, piros szalagjaikkal s a kisfiú az igazi kislegényes kalapjával. De hogy még táncoltak és énekeltek is, ezzel teljesen elbűvölték a bennük gyönyörködő publikumot.
A legkisebbeket a nemrég alakult, szintén Cseres Alex vezette nagy, azaz felnőtt Ne-felejts tánccsoport követte: széki táncot mutattak be igen nagy sikerrel. Kárász Tibor méltán megérdemelt tapssal kísért legényes szólója után a nagy múltú – jövőre megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő –, Szatmári Sándor együttesvezető és Gerczuj András koreográfus által irányított Márton Árpád Tánccsoport következett, akiknek a felcsíki tánca alatt még a levegő is rezgett s a parkett épen maradásának is csak igen kevés híja volt.
A tánccsoportok műsora után megkezdődött a moldvai, felcsíki, gömöri és széki táncok oktatása, a talpalávalót ezen is a BAJKÓ zenekar húzta. Közben, örömünkre, megérkezett és bekapcsolódott az eseményekbe Kilyénfalvi Gábor, a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület művészeti vezetője is, aki jelentős segítségére volt a linzi közösségnek e táncházi alkalom előkészítésében.
A tánctanulás alatt a gyermekek mandalakifestéssel, gyöngyfűzéssel foglalatoskodtak, akik pedig megéheztek vagy megszomjaztak, megízlelhették a finom töltött káposztát, székely káposztát, a lila hagymás zsíros kenyeret, a sok finom házi süteményt és a kortyolgatnivalók változatos sorát, amelyek között ugyancsak akadt nem kevés jó hazai. Óriási köszönet és elismerés a sok önkéntes segítőnek, a finom falatok előállítóinak és a kiszolgálásban serénykedőknek, hiszen az ő szorgos kezeikkel együtt válhatott ez a rendezvény ilyen sikeressé.
Felejthetetlen este volt! Tőkés Enikő, a kultúregyesület elnöke a rendezvény meghívóján úgy fogalmazott, hogy a táncház kitűnő lehetőséget nyújt őseink hagyatékának megismerésére, néphagyományaink ápolására s nem utolsósorban a mozgás testi-lelki örömére. Ehhez most már hozzátehetjük: a vidám együttlétre, a gondok pillanatnyi elfeledésére, a közösség még erősebbé kovácsolására, barátságok elmélyítésére és még annyi mindenre alkalmat ad, ami szép és jó!
Az április harmincadikai linzi táncház napnál világosabban bizonyította ezt.
Legalább kétszáz ember várja a folytatást!
(Fotók: Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesülete.)
