Varga Gabriella PSP-ösztöndíjas, Pál László püspöki helynök, Wurst Erzsébet mentor és Vencser László igazgató
A vele folytatott beszélgetésben Pál László megfogalmazta azt is: „A Petőfi Sándor Program majdnem elkésett, a huszonnegyedik órában érkezett, de hála Istennek, hogy érkezett. Most még van, akikkel dolgozni, de tíz-húsz év múlva már nem biztos, hogy lenne...”
– Helynök úr, volt-e valami előzménye annak, hogy Ägidius Zsifkovics püspök atya rögtön a kinevezésekor ilyen nagy kitüntetésben fogja részesíteni a burgenlandi magyar híveket?
– Konkrétan ennek nem volt előzménye, de a horvát anyanyelvű püspök magyarok iránti rokonszenvét már korábbról jól ismertük. A főpásztori kinevezését követően elmondott köszöntőbeszédében is megszólította az itt élő magyarokat, ezekkel a szavakkal: „Nagy örömmel köszöntöm a magyarokat, azon a nyelven, amely számomra nehéz, de nagyon szimpatikus. Istennek hála, hogy magyarokkal is gazdagítja a tartományt és az egyházmegyét, amely két magyar egyházmegyéből jött létre: Győr és Szombathely. Ne felejtsétek el soha a gyökereket! Éljétek meg hiteteket, és ezzel gazdagítsátok az egyházat és a társadalmat! Ápoljátok szép anyanyelveteket, gazdag kultúrátokat, s adjátok át a fiatal nemzedéknek, a gyermekeknek és a fiataloknak! Már most örülök, hogy magyar hívőkkel is találkozhatok egyházmegyénkben.” 2010. december 11-én Felsőőrön a Kontaktzentrumban a Nagykarácsony éccakáján című hagyományos karácsonyi műsor előtt is magyarul üdvözölte a vendégsereget, így biztatva őket: „Püspökként és a horvát népcsoport fiaként megértem elvárásotokat, és igyekszem a ti szép nyelveteket még jobban megtanulni, hogy minél jobban megértselek titeket. Kérlek, ápoljátok anyanyelveteket és a szép hagyományokat, szokásokat!” Már püspökké kinevezését megelőzően is dolgoztunk együtt, de semmi nem utalt a szándékára, éppen ezért nagy meglepetésként ért a felkérése, hogy püspöki helynökként foglalkozzam a burgenlandi magyar katolikusok anyanyelvi pasztorációjának irányításával. Már akkor a lelkemre kötötte, hogy vissza kell vezetni a magyar szentmisét Kismartonban ott, ahol korábban is volt, vagyis a ferences templomban.
– Akkortájt nem voltak Kismartonban magyar nyelvű szentmisék?
– Magyar szentmiséket 1989-ig tartottak Kismartonban. Több mint húsz éven keresztül élt a magyar hívekben a remény – hol erősebben, hol halványabban –, hogy talán valamikor újra lesz városukban anyanyelvükön istendicséret, szentmise abban a templomban, ahol korábban is volt. Ez 2011. december 18-án, Advent negyedik vasárnapján következett el, köszönhetően annak, hogy az új főpásztor mint őshonos burgenlandi és mint a horvát népcsoport gyermeke értette és érezte, hogy mindenkit megillet az anyanyelvhez való jog. Tudta, hogy az ember igazán csak anyanyelvén tud imádkozni, sírni és örülni, s azt is, hogy az anyanyelv fennmaradásának két alappillére a templom és az iskola. Történelmet írtunk tehát, amikor újra magyar nyelvű szentmisét ünnepelhettünk Kismartonban, és sokat kifejez az is, hogy ezt a huszonkét év után először bemutatott magyar nyelvű szentmisét Ägidius Zsifkovics püspök celebrálta magyar nyelven.
– Szentbeszédében akkor Ön Ady Endre A tűz márciusa című versének vezérgondolatát idézte – „Jaj, a tüzet ne hagyjátok kihalni, az élet szent okokból élni akar!” –, egyben kérte a híveket, hogy ők se hagyják kihalni annak az óriási lehetőségnek a tüzét, ami újra fellobbant az életükben: a magyar nyelvű szentmisék ünneplésének tüzét. Ápolták a lángot az elmúlt évek alatt?
– Be kell vallanom, amikor a püspököm a lelkemre kötötte, hogy vissza kell vezetni a magyar szentmisét Kismartonban, azt kérdeztem tőle, hogy: kik fognak azon részt venni? Azt felelte, hogy meg kell hirdetni, el kell kezdeni, s majd meglátjuk. Minden hónap harmadik vasárnapján van magyar misénk, a létszám pedig 50 és 130 között változik: a téli hónapokban többen vagyunk, nyáron, a szabadságok ideje alatt kevesebben, de, hála Istennek, van rá igény. Óriási segítségünk a kántornő, Mayer Eszter, aki Sopronból jár át hozzánk orgonálni. A szentmisék előkészítését, az énekrend megszerkesztését a szakosztályunk végzi. Minden egyes mise után van agapé, melynek során az emberek ismerkednek, beszélgetnek egymással. Így szereztünk tudomást arról, hogy magyar szentmiséinkre nemcsak Kismartonból járnak, hanem a környező falvakból, de Bécsújhelyről, Bécsből, Badenből, több más alsó-ausztriai településről és Sopronból is. Jó ezeket az embereket együtt látni. Sokakat összeköt a gyökerük, a múltjuk. Zsifkovics püspök úr minden évben egy alkalommal eljön és velünk ünnepel – ilyenkor ő, akinek nem magyar az anyanyelve, magyar nyelven végzi a szentmisét.
Pál László püspöki helynök
– Ön plébánosként is szolgál Kismarton Szentgyörgy nevű városrészében, ezen kívül egyházmegyei bíró, mi több, az egyházmegyei bíróság vezetője, illetve kanonok, vagyis a káptalannak, a főpásztor tanácsadó testületének is tagja. Püspöki helynökként marad-e ideje arra, hogy a kinevezésekor megfogalmazottaknak megfelelően – hogy tudniillik a burgenlandi magyarok összefogásáért, összetartó közösségük megszilárdításáért szeretne tevékenykedni – kapcsolatot tartson a magyar kultúregyesületekkel, szervezetekkel, iskolákkal?
– Természetesen a környék magyar kultúregyesületeivel állandó kapcsolatban vagyunk. A felsőőri székhelyű Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Nagykarácsony éccakája című betlehemes játékán egy kivételével minden évben jelen voltam. A dél-burgenlandi énekkar is szerepelt már a mi kismartoni magyar szentmisénken. Őriszigeten szintén élénk a magyar kulturális élet, míg a középpulyaikkal leginkább az ottani magyar mise révén állunk kapcsolatban. Valóban törekszünk arra, hogy az együttműködésünk a magyar közösségekkel és szervezetekkel állandó, rendszeres és folyamatos legyen.
– A diaszpórában és a szórványban nagyon jellemző, hogy az egyházi élet szorosan összekapcsolódik a kulturális élettel, sok példát látunk arra, hogy ezekben a közösségekben a nemzeti ünnepekről való megemlékezést összekapcsolják a szentmisékkel. Így van-e ez Kismartonban is?
– Igen, nemzeti ünnepeinkről – március 15., augusztus 20., október 23. – a magyar szentmisénkkel egybekötve emlékezünk meg az e napokhoz közel eső vasárnapokon. Ilyenkor vendégkórusok éneke, szavalatok, előadások teszik méltóságteljessé ezeket a megemlékezéseket.
– Magyarország Orbán Viktor vezette Kormánya mindig is kiemelt figyelmet szentelt a diaszpórának és a szórványnak, ami eddig leginkább lelki, szellemi és anyagi támogatásban nyilvánult meg. A Kőrösi Csoma- és a Petőfi-programokon keresztül most a helyben nyújtott támogatás intézménye valósul meg: a Miniszterelnökség a helyszínre küldi a segítőket, hogy ott tevőleges munkájukkal szegődjenek a magyar közösségek szolgálatára. Ön mit gondol erről a kezdeményezésről?
– Örülök, hogy van ez a kezdeményezés. Majdnem elkésett; azt hiszem, a huszonnegyedik órában érkezett, de hála Istennek, hogy érkezett, mert most még van, akikkel dolgozni. Tíz-húsz év múlva már nem biztos, hogy lenne. Fontos, hogy mentsük, ami menthető, sőt ne csak mentsük, hanem éltessük is, és akkor talán még felvirágoztatni is sikerül.
– Ezek szerint lát akkora erőt a Petőfi Sándor Programban, hogy a küldetését képes lesz teljesíteni?
– Feltétlenül igen. A Kőrösi Csoma- és a Petőfi-programokat megelőzően nem volt hasonló kezdeményezés, tehát ennek csak jó végkifejlete lehet. A püspökünk is, amikor sürgette a magyar pasztoráció felélesztését, azt mondta, hogy nekünk a jelenleg itt élő embereknek minden támogatást, minden szellemi, vallási és lelki táplálékot meg kell adnunk ahhoz, hogy fennmaradjon a magyar kultúra és a magyar nyelv Burgenlandban is. Ehhez a törekvésünkhöz rendkívül értékes számunkra a magyar kormány részéről érkező segítség.
Küldöttségünk Pál Lászlót a közelgő 55. születésnapja alkalmából a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Könyvek sorozatában, Sas Péter tollából megjelent, Márton Áron erdélyi püspök élete és munkássága című exkluzív kötettel köszöntötte. A megbeszélésen a kismartoni magyar misszió és a Petőfi Sándor Program közötti együttműködés alapjait is lefektettük. Ennek első jeleként október 18-án, vasárnap az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulójához kapcsolódó megemlékezésen Varga Gabriella PSP-ösztöndíjas A katolikus sajtó ’56-ban és ma címmel tart előadást Kismartonban a ferences templomban a 11 órakor kezdődő szentmise után.
Pál László
Plébános, püspöki helynök (egyházmegyei szinten a magyar lelkigondozás irányítója és Kismartonban magyar lelkész), kanonok (a káptalan, a püspök tanácsadó testületének tagja), egyházmegyei bíró, az egyházmegyei bíróság vezetője. 1960. október 8-án született a Hargita megyei Szentegyházán, mélyen hívő szülők negyedik gyermekeként. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. A tomboló kommunista elnyomás közepette is megtapasztalta, milyen sok hitvalló él a környezetében, milyen sok ember kész Istenért és az egyházért áldozatot hozni. Személyiségét éppen ez: székely népének gyakorló hite alakította. Ebben gyökerezett az az elhatározása is, hogy középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári kántoriskolában – a mai Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumban – folytatja. Érettségi vizsgáját kilenchónapnyi sorkatonai szolgálat követte, majd 1980 és 1986 között filozófiát és teológiát tanult a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. Pappá dr. Jakab Antal egyházmegyés püspök szentelte a gyulafehérvári székesegyházban 1986. június 22-én. Papi tevékenységét segédlelkészként Marosvásárhelyen kezdte a Keresztelő Szent János-plébánián, majd Szászrégenben és Ditróban folytatta. Plébánosként Nagyszebenben a teréziánumi Sarlós Boldogasszony-plébánián szolgált. Ez idő alatt – 1998-ban – kezdte meg egyházjogi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Kevéssel azután, 2000-ben Gyulafehérvár érseke, a tanulmányokra tekintettel, felmentette plébánosi teendői alól; ekkor került Pál László a budapesti Batthyány téri Szent Anna-plébániára kisegítő lelkésznek. Tanulmányait 2002-ben a licenciátusi fokozat megszerzésével zárta. Életútja innen az ausztriai Őrvidékre (Burgenlandba) vezette: 2003 óta a Kismartoni Egyházmegyében tevékenykedik. Rövid olbendorfi szolgálat után, 2004-ben lett Kismarton Szentgyörgy nevű városrészének plébánosa és az egyházmegyei bíróság bírója. 2010 elején dr. Paul Iby akkori főpásztor inkardinálta az egyházmegyébe, az új kismartoni püspök, dr. Ägidius Zsifkovics pedig rögtön a felszentelését (2010. szeptember 25.) követően, 2010. október 1-jei hatállyal kinevezte a kismartoni egyházmegye püspöki vikáriusává és megbízta a magyar katolikusok lelkipasztorációjának a vezetésével. Mint püspöki helynök főpásztora megbízásából a bérmálás szentségét is sok esetben kiszolgáltatja. Pál László 2014-ben Ägidius Zsifkovics püspök kinevezte az egyházmegyei bíróság vezetőjévé.
