Október 23-án, hétfőn este a Vukovári Magyarok Otthonában méltóképpen megemlékeztünk az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeiről, beszéltünk arról, milyen sajnálatosan rövid ideig tartott, és kitértünk későbbi hatásaira. Ezen a napon a jelenlevő maroknyi magyar közösség kifüggesztette az Eszéki Magyar Főkonzulátustól kapott, forradalmat jelképező lyukas zászlót a ház kapujára.
A megemlékezés az Őszirózsa Asszonykórus meghitt énekével folytatódott. Az egyesület tagjainak magam, mint Petőfi-ösztöndíjas elevenítettem fel a 61 évvel ezelőtt, október 23-án, Budapesten történteket, korabeli felvételekkel illusztrálva előadásomat, valamint beszéltem 1956 történelmi jelentőségéről.
Az ünnepi szavalatok után közösen meghallgattuk Sinkovits Imre előadásában, felvételről a Szózatot, majd Tamási Lajos 1956. október 26-27-én írott soraival zártuk a műsort:
„…te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy a pesti utcán hullt a vér.”
A jelenlevők közül többen maguk is visszaemlékeztek a fiatalkorukban történt eseményekre, a vidéki és határontúli magyarság leginkább a rádióból értesült akkor ezekről. Az est állófogadással, kötetlen beszélgetéssel folytatódott.