Jelenlegi hely

Satrincai libaszemle

/ Szabó Nóra /
szabo.nora képe
A falu életében fontos szerepet töltenek be a libák. Szinte minden családnál találkozhatunk vele, mely az ottani megélhetési forrás egyik fő mozgatórugója. Elmondhatjuk, hogy Satrinca – bár csak 400 főt számláló kicsiny falu – mégis Vajdaságszerte ismert libáiról, rengeteg települést látnak el vele.
A maradéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület "Sarkantyús" néptánccsoportja.A maradéki vegyes kórus.Fellépés utáni libaforgatás.Satrincai asszonyok.

Így nem is meglepő az az elhatározás, hogy a faluban szerettek volna „a libáknak szentelni” egy teljes értékű rendezvényt, mely napon összegyűlik a satrincai és környező települések apraja-nagyja és együtt mulatnak. Így született meg a Libaszemle, melyet idén 13. alkalommal rendeztek meg Satrincán. Elmondható erről az egynapos rendezvényről, hogy éves szinten a legnagyobb megmozdulásnak számít a falu életében.

Idén nekem is volt szerencsém elmenni és fellépni a maradéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület tagjaival. Két műsorszámmal is készült a maradéki csapat. Egyrészt a Sarkantyús gyermek néptánccsoport vitt egy dél-alföldi koreográfiát, melyet Nagy Bence tanított be az ifjú csapatnak, továbbá a vegyes kórus is fellépett szerelmes szerémségi népdalcsokorral, melynek én is része lehettem.

Magára a rendezvényre több településről érkeztek fellépők. Jöttek Ürögről, Dobradóból, mi Maradékról és természetesen a helyiek, a satrincaiak is felléptek. A különböző művelődési egyesületek táncos, énekes produkcióval készültek a libaszemlére.

Ilyenkor a nap fénypontja - a műsorszámok mellett - a libapaprikás készítése, mely a falu központjában több helyen is készül. A teli bográcsok ételeit szakmailag hozzáértő zsűri pontozza és jutalmazza, mely után az egész falut vendégül látják belőle.

Érdekes része a napnak a libatoll mérés is, amikor a libákból kitépnek egy tollat, összemérik a hosszukat és az a gazda nyeri a játékot, akinek a libájának a leghosszabb a tolla. Ilyen és még számos szórakoztató program várta az ide ellátogatókat, ahol a falu lakói és a környező településekről érkezők egy jót beszélgethettek és mulathattak.

Bár Satrincán mára jobbára szerb ajkúak élnek, mégis a lakosok több, mint a fele magyarnak vallja magát, sok családban van magyar felmenő, még olyan helyen is, ahol pl. a gyermek már nem, vagy csak alig beszéli a magyar nyelvet. Többnyire az idősebb korosztály körében hallani magyar szót. Ezért is volt nagy öröm számomra, hogy előadás közben hátrafordult hozzám egy idős asszony, aki meghallotta, hogy magyarul beszélgetek a közönség soraiban és bekapcsolódott a beszélgetésbe. Egy másik idős hölgy elmondása szerint sajnálatos, hogy a környékben így fogy a magyarság, de ameddig lehet, tartják és ápolják nyelvüket.

Rozi néni:

„Szűkül a magyar beszéd, a magyar dalok, a magyar mulatságok....Háát, nem tudom mi lesz, de mi itt vagyunk és itt is leszünk."