Így tett a Zsil-völgyi magyarság is, akik vallási felekezettől függetlenül, évről évre együtt emlékeznek meg a szabadságharc hőseiről. Minden évben más helyszínen tartják az ünnepi beszédet és imádságot. Idén a református templomban emlékeztek meg, ahol a helyi és környékbeli magyarokon kívül tiszteletüket tették a dévai és székelyföldi vendégek is. „ A szabadság Isteni rendeltetésünk betöltése, szabadság nélkül sem az ember, sem a közösség nem egészséges” - hirdette az igét az ünnepség házigazdája, Kovács-Szabadi Tünde, református lelkész. Az igehirdetés után az unitárius lelkipásztor, Gyerő Attila imádsága következett, amivel a lélekben ünneplő magyarokhoz szólt.
Az ünnepélyen tiszteletét tette Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke, Széll Lőrincz, a megyei ifjúsági igazgatóság ügyvezető igazgatója és Benedekfi Dávid, a helyi RMDSZ elnöke. Winkler Gyula köszöntő beszédében elmondta, hogy: ”Március 15. a mérlegelés napja a magyarság számára. A forradalom történelmi jelentősége ugyanaz Budapesten, Kárpátalján vagy a Hunyad megyei szórványban, de megőrzésének nemzedékről nemzedékre szálló küzdelme már nem egyforma. A szórványban sokkal erősebb az összefogás, sokkal verejtékesebb munka szükséges nemzeti örökségünk továbbviteléhez, anyanyelvünk és kultúránk megőrzéséhez, mint például Székelyföldön, Magyarországról nem is beszélve”.
Benedekfi Dávid, a helyi RMDSZ elnöke büszkeségét fejezte ki az évről évre összefogó Zsil-völgyi magyarság iránt, hiszen magyar jövőt csakis összefogással lehet építeni, ami komoly felelősséggel jár. Ezután Bodó József, történelemtanár az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontos részeit ismertette, Hunyad megye tekintetében.
Minden március 15-ei megemlékezés alkalmával sor kerül a nagykönyv átadására, amit a református közösség vett át a tavalyi szervező baptistáktól. A nagy könyv ötletgazdája és megvalósítója, Koppándi-Benczédi Ildikó, aki az előző, itt szolgáló, unitárius tiszteletes úr felesége.
Az áldást Marthy Attila plébános mondta el, majd felcsendült nemzeti imánk, a Himnusz, ezt pedig a Székely himnusz követte. Ezután mindenki átvonult a katolikus templom udvarába, ahol az ott álló kopjafát koszorúzták meg.
