Közös disznóvágás és ünnepi megemlékezés vízkeresztkor
Az Elnökség tisztelettel hívta és fogadta az al-dunai székely falvak kulturális egyesületeinek képviselőit Hertelendyfalváról, Pancsováról, Sándoregyházáról és Székelykevéről. Ők adták a szombat esti közös disznótor „hazai", sajátos ízeit.
Több mint 250 éve, hogy a tömbös székely-magyar néptömegből kiszakadni kényszerült egy jelentős hányad Kelet-Erdélyben, a határőrvidéken. A madéfalvi veszedelem székelyöldöklése, valamint az azt megelőző kényszersorozás, és az azt követő megtorlás előli menekülés egy olyan sajátos műveltségű néprajzi csoportot „teremtett”, amely a 20 évnyi moldvai ideiglenesség után Bukovinában találta meg otthonát, békéjét 1780 és 1790 között. Ők lettek a bukovinai székelyek. Ekkor keletkezett Istensegíts, Fogadjisten, Andrásfalva, Hadikfalva és Józseffalva, illetve ezekbe tagozódott vissza Tomnatik és Ludonfalva lakossága a nehéz körülmények miatt. A túlnépesedés persze száz esztendő alatt további áttelepedést, fájdalmas megélhetési vándorlást idézett elő a meghúszszorozódott lakosság körében. Mindezek ellenére ma, 2018-ban elmondható, hogy ez a népcsoport összetart. Méltán büszke magyarságára, és alázattal ápolja, védi székely kultúráját.
Az 1970-es években önmagára ismerő bukovinai székelység sorra alakítja magyarországi településein és a határokon túl kulturális egyesületeit, de mindezeket az 1989-ben megalakult Székely Szövetség, ma Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége fogta és fogja össze igazán.
Vezetőségi és szövetségi tagjai évtizedek óta, egész esztendőt átfogó, a bukovinai székelység kultúráját, lehetőség szerint teljességében megmutató programsorozattal tárja fel egymás és a szélesebb érdeklődő közönség számára.
Az éves közgyűlést a madéfalvi veszedelem évfordulója napján tartják. Megemlékezve így a temérdek ártatlan áldozatra, a kiindulás mikéntjére, a nehéz hazatalálás útjára. Nemcsak a magyarországi egyesületek, hanem a határainkon túl élő bukovinai székely származású települések egyesületei is képviseltetik magukat ekkor.
Az idei év egy közös disznóvágással és torral kezdődött január 6-án, melynek vendégei az Al-Dunáról érkeztek, ők az ottani bukovinai székelyek lakta települések képviselői. Nem a klasszikus értelmében vett „vendégeskedés” volt ez részükről. A disznó feldolgozásának mikéntje, ízvilága az ő disznóvágási, gasztronómiai szokásaikat követte. Dolgoztak napestig, de örömmel tették, mert jó hangulatban, jó társasággal telt a munka. Sült a „hájas kalács” Varga Erzsébet hertelendyfalvi és Fischer Anna sándoregyházi szakácsnék jóvoltából, és töltötték a hurkát-kolbászt a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Egyesület, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a sándoregyházi Bonnáz Sándor Egyesület, illetve a székelykevei Szalmaszál Egyesület férfitagjai jóvoltából. Kitűnő vacsorával ünnepelte meg a találkozást a társaság, Illés Tibor a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége köszöntő szavaival és Völgység Táncegyüttes ügyes táncosainak rövid bemutatójával indítva.
Megtisztelte jelenlétével az egybegyűlteket Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is. Vasárnap reggel koszorúzási ünnepséggel emlékezett meg a közönség a madéfalvi mártírok halálának 254. évfordulóján. Potápi Árpád János köszöntő beszéde után folytattuk a megemlékezést Kismányokon a Béke Királynője Székely templomban, szentmisével. Innen a Szövetség székházához indult a közönség, ahol egy tartalmas, szép megnyitó ünnepségen felszentelték a Lőrinc Imréről elnevezett dísztermet. Jelen voltak Lőrincz Imre leszármazottai is. Itt ünnepi ebéd következett, majd 13 órától megkezdődött a rendes éves közgyűlés tisztújítással, elnökségi tag választásával, illetve Illés Tibor elnök 2017-es évi beszámolójával és a 2018-as év terveivel. Elnök úr programtervében kiemelte, hogy csak összefogásra tud építeni, hiszen ezek olyan nagy volumenű események, hogy a szervezési háttérmunkához csak a helybéli egyesületek nem elegendőek. A gyűlés egyetértésben zajlott, és sok részletkérdésre rávilágított, melyek az egyesületeknek hazaérve további elmélyülést és inspirációt nyújthatnak terveik megvalósításához, esetleges közös pályázati lehetőségekhez. A teljesség igénye nélkül tervbe vették országos mesemondóverseny, székely búcsú, épülő bukovinai székelyház avató, néprajzi hagyományőrző tábor megrendezését, szervezését.
Megtisztelő és felemelő érzés volt találkozni András Mihállyal, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatójával, művészeti vezetőjével, aki feleségével kifejezetten erre az ünnepségre érkezett Bonyhádra. Megdöbbenve tapasztalta a székely kulturális identitás és összefogás ilyetén mértékét, és nagy örömmel kérte mindnyájunk segítségét a következő, a bukovinai székelyek folklórját bemutató színpadi produkciójához. A jelenlévők mind örömmel tesznek ennek eleget úgy énekben, hangszeres zenében, mint színpadi viselet összeállításában, szokáselemek feltárásában.
Mind a 42 bukovinai székely egyesület képviselője érzelmileg feltöltve, az összefogásban megerősödve tért haza. Az al-dunai székelység viszont egy kis plusz érdemmel és erővel gondolhat vissza erre a két napra, hiszen jelenlétükkel valóban más íz, de azonos jelleg mutatkozott meg konyhaművészetükön és gyönyörű hagyományos, ma is beszélt tájnyelvükön keresztül. Ők, akik szórványban élnek még erősebben kötődnek egy-egy ilyen fórumhoz, hiszen székely-magyarságuk megerősítését adja mindez.
