Valahol Európában…
Valahol Európában, a Szórványban van egy kicsi város. Ebben a kicsi városban élnek kicsi százalékban magyar családok. Természetes számukra az édesanyanyelvük használata. Gondjaikat, örömeiket, apró bosszúságaikat, a kimondott és ki nem mondott gondolataikat magától értődő módon is így közlik. Az Élet magyarsága szövi át minden percüket, egész létüket.
Valahol Európában, ebben a kicsi városkában áll hosszú évtizedek óta egy iskola. Egy magyar iskola. Évtizedek óta számíthatnak rá azok a magyar családok, akikről az imént írtam. Nekik áll. Őket várja. Hajdanán az édesapákat, édesanyákat, ma pedig a gyermekeiket. Fontos a folytonosság. A gyermek az otthon falain kívül is azzal az Élettel találkozik itt, amelyiktől elvált reggel, és odatér vissza, ahol tovább éli az Életét. Különös kötelék ez közöttük. Családpedagógia és iskolapedagógia találkozása. Az értékrend ugyanaz. Kincseket kínál nap nap után. Magyar kincseket. Magyar verseket, mondákat és meséket. Őseink játékait, népdalait, táncait és hangszereit. Szokásait. Történelmünket. Kiegészítik, és erősítik egymást. Közös a nyelv. Közös az Élet. Nincs zavar és nincs káosz. Harmónia van. Ebből születik újjá nap mint nap az Ember. Az Érték. A Kultúra. A Magyarság. Mennyivel nehezebb lenne egymás nélkül ezt az Alkotást létrehozni, megőrizni és tovább adni!
Valahol Európában, ebben a kicsi város nagy és nagyszerű iskolájában a színjátszás örömeivel is találkoznak a diákok. Az önkifejezés e különleges eszközén és a közösségi élet fontosságán túl egy újabb kinccsel gazdagodnak általa az itt tanuló gyerekek. Érzelmileg és értelmileg is művelőivé válnak a magyar kultúrának. Mélységében analizálják, boncolják, apró részekre bontják, majd újra felépítik a színpadra szánt műveket. Mind e közben fejlődnek ismereteik a témában. A befogadás folyamatára építve a közvetítés veszi át a vezető szerepet. A magyar nyelv használata e közben folyamatosan fejlődik, beszédük mívelődik. A beleélés és azonosulás képességének fejlődése, a karakterek hű ábrázolása, a hangulati elemek kifejezése az érzelmi, erkölcsi, etikai nevelés területén határozott értékrendet eredményez náluk.
Valahol Európában egy kicsi város nagy és nagyszerű iskolájának diákszínjátszói Csodát alkottak a Valahol Európából. A darab másfél órás volt, de a Csoda tovább tartott. Máig sem múlott el, és holnap sem fog, meg azután sem. Mert a Csoda az megmarad annak, ami. És addig, amíg vigyáznak rá. És addig, amíg fontos. És addig, amíg éltetik. Amíg hinni akarunk a Csodában. És addig, amíg tudjuk, hogy hogyan született meg. Sok mindentől volt csodás ez a darab. Persze, hogy tiszta, gyönyörű magyarsággal beszéltek a kis színészek. Naná, hogy énekhangjuk lenyűgöző volt. A karakterek tökéletes összhangban álltak alakítóikkal. A hangulatok megjelenítése, átalakulása és változása érthető és érezhető volt. Vittek magukkal a gyerekek, nem hagytak magunkra egy pillanatra sem. Könnyeket csaltak a szemünkbe, és mosolyt varázsoltak az arcunkra. A kellékek szóltak, beszéltek, és az üzenetük döbbenetes volt. Az egyéni alakítások és a közös játékok ereje hatotta át a darabot az első perctől az utolsóig. Hatott a darab. Értelemre és érzelemre egyaránt.
Az előadás véget ért. A taps nem akart szűnni. Körülöttem boldog emberek. Édesanyák, édesapák, nagymamák, nagypapák, testvérek, rokonok, ismerősök, barátok, pedagógusok. Büszkeség és öröm az arcukon. Annyi erőm volt nekem és a tizenegy éves kislányomnak, hogy tapsoljunk. Elsiettünk a helyszínről, amilyen gyorsan csak lehetett. Rettegtem, hogy valaki megállít, és kérdést tesz fel nekem. Vagy véleményt vár. Csak azt éreztem, hogy nem tudnék mondani semmit. Nem jött ki hang a torkomon. Némán gyalogoltunk haza felé. A gondolataim ide-oda cikáztak. A látvány, a hangok, az érzelmek, a kellékek és a hangulat, ami körülvett. Az arcok. Így együtt. Minden együtt volt kéz a kézben. A család, ahonnan elindulnak ezek a gyerekek reggel, és ahova hazatérnek. Az iskola és a kollégák, akik folytatják a rájuk bízott gyerekekkel az otthon megkezdett fontos küldetést. A testvérek, ismerősök, szomszédok és barátok, akik részesei ennek az egész közösségnek. A minőségi alkotást biztosító színész, rendező, a színjátszók profi csoportvezetője. Ez mind kellett együtt és egyidőben ahhoz az érzéshez, ami semmihez sem fogható és hasonlítható. A sok pici alkotóelem kellett mind ehhez. Ezek közül, ha bármelyik megsérül, elveszik, eltűnik, már nem lesz Csoda. Nem tud megszületni többé.
Temesváron a Bartók Béla Elméleti Líceum diákszínjátszói adták elő nagy sikerrel a darabot szüleik, testvéreik, családtagjaik, rokonuk, barátaik, tanáraik, csoportvezetőjük közreműködésével az iskolájuk dísztermében.
Bárhol Európában születhetnek Csodák a Valahol Európából.
Tisztelettel köszönöm az élményt.
