Varázslók

Azt, hogy mit nézzenek meg, nem ők döntötték el, nem is tudták, mire számíthatnak, mégis hajtotta őket a kíváncsiság. Vajon mi történik majd? Miért nézzünk együtt meg bármit is, ha ezt otthon is megtehetjük, a virtualitás világában ezt már akár online együtt töltött időnek is nevezhetnénk.

Az 1956-os forradalmi eseményekről addig csak tankönyvekből halló diákok az est végére a felkelő és bátor fiatalokról beszélgettek. Átérezték és belátták, hogy az ilyen és ehhez hasonló eseményekről megemlékezni létfontosságú, és erről a többieknek is hallaniuk kell. Számukra ismeretlen terület lévén megilletődve, de kíváncsiságtól és hazaszeretettől motiváltan vállalták a különböző szerepeket.

Bár a filmnézős alkalomra csak hárman jöttek el, mégis híre ment az eseménynek a faluban. Elsősorban a tiszakálmánfalvi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Derenduca tánccsoportjának tagjai kezdtek érdeklődni, de később már a barátaik, a kicsit inaktívabb egyesületi tagok is kedvet kaptak, hogy a múltunkat megidéző, történelmi eseményeket áttekintő jókedélyű csapat tagjává váljanak.

A létszám az év során egyre bővült. A gyermekek különböző életkorúak, mégis összhang és megértés jellemzi a közös összejöveteleiket. Így történt tehát az, hogy Tiszakálmánfalván a több éves kimaradás után ismét megemlékeztek október 23-áról, március 15-éről, illetve a karácsony, a magyar kultúra napja és az édesanyák köszöntése sem maradhatott ki a sorból.

A csoport tagjait, szüleiket, az egyesület tagjait és elnökét kérdeztem személyes tapasztalataikról.

Balla Szabolcs egyike az első három embernek, aki pozitívan reagált az első filmezős meghívásomra, és megtisztelt jelenlétével.

MB: Szabolcs, milyen benyomásokkal tértél haza akkor októberben, mit gondoltál az egészről?

BSZ: Örültem, hogy még egy olyan kis faluban is van lehetőségünk jobban megismerni nemzetünk történelmét, és az ehhez kötődő programokon részt venni, mint amilyen a miénk.

Juhász Tünde és Szilly Eszter a Varázslók csoport lelkes leányai is szívesen válaszoltak kérdéseimre.

MB: Tünde, te a Milánovits Tibor – tanító által vezetett Barangoló szavalócsoport tagja is vagy. Mi az, ami motivál, lelkesít? Miben más a két tevékenység számodra?

JT: Az a különbség számomra, hogy a Varázslókban egy szerepet tanulunk meg, amivel az életben meglehet, hogy versenyeken díjakat nyerünk el. A szimpla szavalásnál nem tudom magam annyira elengedni, mint például egy hosszabb szöveg megtanulásában, amire akár szükségem is lehet a továbbiakban.

MB: Eszter, mi volt eddig a legemlékezetesebb pillanat számodra, amelyet a Varázslókkal együtt éltetek meg?

SZE: A próbák is jó élmények számomra, de a legkedvesebb az első produkció, amelyben én is részt vettem - az idei március 15-ei megemlékezés.

A nehezebb és kuszább élethelyzetek az összefogásra, egymás kezét el nem engedésére tanítanak bennünket. A közösség, identitástudat tartópillérei meg-meginganak, de mindezek mellett a megmaradni akarást tapasztalja az ember Vajdaságban. Közös értékeinket, érdekeinket és édes anyanyelvünket együtt őrizzük, ezzel példát mutatva a jövő nemzedékének - a gyermekeknek is.

Kötelességtudó, pozitív, tehetséges és szeretetreméltó gyermekekben nincs hiány Tiszakálmánfalván sem, ilyen például Barna-Sára Dávid is, aki aktív tagja a Varázslóknak.

MB: Dávid, te decemberben csatlakoztál. Mi motivált? Mit üzennél azoknak, akik nem ismerik a csoportot és neked kéne bemutatnod egy-két mondatban a tevékenységeiteket?

BSD: Hallottam az ismerőseimtől, hogy van a művelődési egyesületben egy amatőr színész csoport, hát gondoltam miért is ne próbálnám meg. Egy jófej, befogadó közösségbe kerültem, és büszke vagyok, hogy a tagja lehetek.

Az otthoni, szülői támogatás mindig segíti a gyermekek közösségének életét is. Szilly Gabriellát és Juhász Andreát kérdeztem tapasztalataikról.

MB: Honnan jön ez az elemi segítőkészség, tenniakarás? Áruljátok el a fáradhatatlan és odaadó hozzáállás titkát. Mik az észrevételeitek az eddigi eseményekről?

SZG: Egy közösség akkor működik, ha tenni akarunk érte, és ha a gyerekeket szintén hasznos időtöltésre szoktatjuk. Azt látom, hogy minden résztvevő, legyen az gyermek vagy szülő, jól érzi magát ott, ahol énekelnek, szavalnak, nemzetünk történelméről hallanak, és új dolgokat tanulnak.

JA:  A kultúrát és a közösségbe való beépülést otthonról örököli az ember. Kislánykoromban is sok olyan szervezethez tartoztam, olyan rendezvényekre vittek szüleim, amelyek alapját jelentették a későbbi tevékenységemnek és az önzetlen odaadással való közösségépítést csak ebből táplálkozva tudtam megvalósítani. A magyarságtudat, az önazonosság megtartása, nálunk elemi és elvi kérdés. Az, hogy másoknak, ha csak erkölcsileg is segíteni tudok, azt nem érdekből teszem, hanem azért, mert ismerős számomra az érzés, mit jelent egyedül megbirkózni egy nehéz feladattal, és mit jelent az, amikor valaki ott áll mellettem-mögöttem, és támogat az elképzeléseimben. Gyermekemet is erre az önzetlen tenni akarásra, az emberek segítésére tanítom, hiszen nem a materializmus jelenti a boldogságot, hanem az, ha van kivel és miről beszélgetni, cselekedni valamiért.

Alakulását tekintve a Varázslók a tiszakálmánfalvi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület legfiatalabb csoportja. Az elnökük, Milánovity Ottília így nyilatkozott:

MO: Tiszakálmánfalván, alapítása óta kisebb megszakításokkal ugyan, de aktív művelődési élet folyik. Az egyesület tagjai szívből, amatőr alapon dolgoztak s valósították meg színes programjaikat, vendégszerepléseiket.

A Varázslók ifjúsági csoport is egyesületünk büszkesége lett. Népdal és néptánc mellett irodalmi, történelmi, valamint más, hozzájuk közel álló témákat dolgoznak fel, s adnak elő színpadunkon vagy akár a templomban, de szívesen vendégszerepelnek mindenütt, ahová meghívják őket. Nagy örömünkre 2019-ben is folytatódott az összetartó, kreatív munkájuk. Izgalommal várjuk új, ötletes összeállításaikat.

A rendületlen, életen át tartó pedagógusi, nevelői életpályájú Milánovits Tibor - tanító ezen gondolatokat osztotta meg velem:

MT: Számomra, mint már el-elfáradó idős ember számára, a legmegkapóbb az volt, hogy a fiatalok, az iskoláskorúaktól a főiskoláskorúakig, milyen szívesen és odaadóan teszik a dolgukat. Az október 6-ai megemlékezés és más, még nem látott, bemutatott tartalmakat, milyen odaadással és örömmel mutatják meg a megjelent közönségnek.

Ezen vélemények, tapasztalatok után már meggyőződhet az olvasó is arról, hogy varázsolni nem csak a mesékben szoktak, hisz a közös élmény, a megélt boldog pillanatok, egy-egy mosoly, mind olyan csodák, amelyek felérnek egy varázslattal.