Jelenlegi hely

Vidámságot visznek a felső-ausztriai magyarok életébe: Hahota Színjátszó Csoport

/ Varga Gabriella /
varga.gabriella képe
A néptánc-csoportok előadásai, az egyházzal közösen szervezett rendezvények, a nemzeti ünnepekhez kapcsolódó megemlékezések, a hétvégi magyar óvoda és iskola műsorai és még oly sok programajánlat mellett az utóbbi időben színházi előadásra invitáló meghívó is érkezik a Felső-ausztriai Magyarok Kultúregyesülete háza tájáról, s aki egyszer is látta már a Hahota Színjátszó Kör valamelyik előadását, ezt a meghívást biztosan elfogadja. A társulat csak bohózatokat ad elő, s ugyan mi másra is volna szüksége napjaink túlhajszolt, gondoktól terhelt nézőjének? A Jánics házaspár – Mónika és Gábor – pontosan tudja ezt, és minden bizonnyal a nevetés jótékony élettani hatásaival is tisztában vannak, különben nem ezt a szót tűzték volna az általuk alapított színjátszó kör zászlajára, hogy: Hahota!
Jánics Mónika és férje, Gábor, a Hahota Színjátszó Csoport alapítóiHahota-előadás WelsbenHahota-előadás WelsbenHahota-előadás Welsben

Jánics Gáborné, Mónika két és fél évvel ezelőttig a Baranya megyei Sombereken élt családjával. A község életében nem volt jellemző a mozgalmas kulturális élet, s Mónika ebbe nem törődött bele: megkereste az önkormányzatot és a helyi civil szervezeteket, és velük közösen hozzáfogott az első, falunap jellegű nyári mulatság megszervezéséhez. Ámde az ilyesminek nélkülözhetetlen kelléke a színjáték, vendégtársulat meghívására pedig nem volt forrásuk. Mónika nem töprengett sokáig: kezdeményezte az akkori művelődésszervezőnél, hogy alakítsanak a faluban színjátszó kört. Mint általában az ilyen kezdeményezésnek, a sombereki színjátszásnak is óriási sikere lett és hosszú távú kultúrmisszióvá fejlődött; Mónika is hét éven át szerepelt a színre vitt darabokban. Közben férjét, Gábort – szűk hat évvel ezelőtt – Felső-Ausztriába vezette munkája útja és több mint két éve Mónika is követte őt a kislányukkal, Jankával.

Welsbe költözésük után a fiatalasszonynak első dolga volt – a csatlakozás szándékával – megkeresni a helyi színtársulatot, s amikor megtudta, hogy ilyen a környéken nem létezik, a hosszú eltűnődés helyett ismét az azonnali cselekvést választotta. „Eljött az én időm” – gondolta Mónika, aki a szervezést kedveli is, érti is; meg is kezdte rögvest a helyi színjátszás felé vezető út kiépítését. Bekopogott a kultúregyesület elnökéhez, a lelkészhez, mindenkivel egyeztetett, akivel az ügy érdekében szükség volt, és természetesen mindenki lelkes támogatásáról biztosította őt. Beszerezte a szükséges engedélyeket, a linzi római katolikus egyházközség vezetője, Szabó Ernő atya és Tőkés Enikő, a Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesületének elnöke a leendő csoport rendelkezésére bocsátotta a welsi Magyar Katolikus Lelkipásztori Központ – a Magyar Otthon – egyik, próbákra kiválóan alkalmas termét, már csak a társulat hiányzott! Mónika a közösségi oldalon – 2014 októberét írták akkor – nagy erőkkel kezdte keresni a szereplőket, súgót, jelmezest, kellékest, díszletest, s jelentkezőből nem is akadt hiány, ám végül a csaknem nyolcvan aspiránsból mintegy húszan jutottak el az egyeztető megbeszélésig s abból mindössze öt hölgy vállalta, hogy tagja lesz a társulatnak. „Többségük nemrég települt Ausztriába, és közösséget, barátokat, csapatot keresett. Egy olyan hölgy volt közöttük, aki már harminc éve él kint. Az ő szülei és a testvére odahaza, Erdélyben szintén tevékenykednek amatőr színháznál” – meséli Mónika.

Összességében körülbelül egyévnyi előkészítő munka után a Hahota Színjátszó Kör társulata 2014 novemberében megkezdte a próbákat és az első fellépést is megtartották 2015. február végén, a farsangi bálon. „Szűk négy hónapunk volt arra, hogy az előadásra felkészüljünk, gyerekek, unokák, munkahely mellett” – fűzi hozzá Mónika –, de minden nehézség ellenére lelkesek vagyunk és a siker is ösztönöz bennünket. Hetente egyszer próbálunk, esténként két-három órát, amire a gyerekeinket is hozzuk-visszük. Ők szinte már jobban tudják a szöveget, mint mi…”

A színjátszó csoport alapítója, vezetője és rendezője elmondta: ő nem szerepel a darabokban, de a férje, Gábor „kénytelen” ezt megtenni, férfi szereplőből ugyanis hiány van. „Időközben társult hozzánk egy férfi is, de két szereplés után időhiány miatt visszalépett. Örömünkre csatlakozott a csapatunkhoz egy teljes család is, a Nagy család, az ő 14 éves fiú tagjuk is vállalt szereplést egy alkalommal, de többet nem. Az édesapja viszont nagyon tehetséges és emellett lelkes is” – mondja Mónika, s hozzáteszi: egyik önálló estjükön a „két nagyon jópofa figura”, ifjabb és idősebb Sebestyén Zsigmond vendégszerepelt náluk.

Önzetlenségüket is mutatja és tevékenységüket is színesíti, hogy a Felső-ausztriai Magyarok Kultúregyesületének a támogatásért cserébe felajánlották: a 2015. évi családi délutánon ezúttal ők biztosítják az egyórás gyerekelőadást. „Nagyon tetszett a gyerekeknek, bekiabáltak, odamásztak, sírtak, amikor bajban volt a királylány” – emlékezik vissza nyári élményére Jánics Mónika, s megjegyzi: az idei családi délutánon is szeretnének gyerekdarabbal kedveskedni a kicsiknek.

Minden esetben nagy sikerűek és teltházasak a Hahota felnőttelőadásai is – teltházas volt legutóbb a november 7-i is Welsben, a Magyar Otthonban –, s ennek egyik titka, hogy kizárólag bohózatokat adnak elő.

– Bagi Aranka Favágók történetében két favágó dolgozik az erdőben és sorban jönnek az újabb és egyre alkalmatlanabb, ám kreatív főnökök – foglalja össze az általuk eddig bemutatott kabaréjeleneteket Mónika. – A Salamon Bélától ismert, Ha én egyszer kinyitom a számat... komikus jelenetből az derül ki, hogy mindenkinek van egy kis vaj a fején, és megtudjuk azt is, mi történik, ha valaki kinyitja a száját és elkezd beszélni! Lőrincz Miklós Hullám Izabella című kabaréjában a főhős egy titkárnő, ámbár meglehet, hogy egy Greta Garbo vagy egy Marlene Dietrich. Nem tudjuk. Ő sem! De ahova egy ilyen titkárnő beteszi a lábát, ott még a tulajdonos is felesleges, teljesen felesleges. A Két koma című, népmesén alapuló vígjátékban két paraszt ismét szembekerül a technikával, ezúttal a mobiltelefon és a merevlemez okoz nekik némi fejtörést.

Nekünk pedig vidám perceket – tehetjük hozzá mi, nézők. Már most biztosra vehető, hogy február 13-án a Felső-ausztriai Magyarok Kultúregyesületének választással egybekötött évi közgyűlését követően is sokan fognak tapsolni majd, hiszen – a társulatot idézve – „a komédiázás legjobb hagyományait felelevenítő színpadi játék, a leleményes színpadi megoldások, a felszabadult, szórakoztató játék és a nevettető komédiázás kifejezetten közönségbarát előadássá avatja a színészcsoport önálló estjét”.

A Hahota ezúttal három új jelenettel örvendezteti meg a közönséget. Móricz Zsigmond A Zördög című paraszttréfájában a szerző annak a kérdésnek jár a végére, hogy vajon a csúf vagy a szépasszony csalfább-e? Vadnai László A vármegye pénze című jelenete pedig azt járja körül: 2x2 ugye 5? ...  Igen. ... Vagy nem? Nem baj, majd eldönti a miniszter. Végül, de nem utolsósorban Nádassy László A tacskó című bohózata arról szól, hogy a karnevál elköltözött, jöhet a kiskutya… de mi legyen a gyerekkel?

A Hahota amatőr színjátszó csoport tagjai, a darabok szereplői: Balázs Irén, Bánfy Ágnes, Fenyvesi-Baka Tünde, Horváth Aranka, Jánics Gábor, Jánics Janka, Miskevics-Kristóf Éva, Nagy Katalin, Nagy Márton, Nagy A Szilveszter és Szabó Erzsébet.

Kedves Mónika és Gábor, Kedves Hahotások! Mit is kívánhatnánk mást Önöknek, mint azt, hogy az elkövetkező években-évtizedekben vidámságot hozó, lelkes játékuk által minél többen bizonyosodjanak meg Aranyosi Ervin költő igazáról, aki állítja: nincs a világon egészségesebb dolog egy kiadós, szívből jövő nevetésnél, versbe szedve pedig ezt így fogalmazta meg: „Hallottad-e már: a nevetés gyógyít, / s nem csak a lelket, ami felderül. / Egészséget és immunrendszert jobbít, / A legjobb masszőr, a testben legbelül!”

Jó munkát, jó szórakozást és jó egészséget mindnyájuknak!

Kapcsolódó fényképgaléria itt.