A szülők iskolaválasztási döntéseit számos tényező befolyásolja, azonban a legutóbbi évtizedek kutatási eredményei alapján dominánsnak mondható az a szülői elvárás, miszerint az oktatási intézményektől olyan képzést, tudásátadást igényel, ami a gyermekeket olyan kompetenciákkal ruházza fel, mely garantálja számukra a későbbi munkaerő-piaci hasznot. A Kárpát-medence kisebbségben élő magyar közösségeiben a családok, szülők számára ez a döntési folyamat – sok más komponens mellett – kiegészül még egy fontos tényezővel: az iskolai tannyelv-választás kérdéskörével is. Vízaknán az alsóbb oktatási szinteken (óvoda, alsó tagozat) folyik magyar nyelvű oktatás. Az óvodában az egyedüli magyar vegyes korosztályú csoport 6 gyermeket számlál, míg az iskolában a szintén heterogén összetételű osztályba 9 tanuló jár – és a magyarul tanulók összlétszáma folyamatosan csak csökken. Az óvodai nyelvválasztás helyi tapasztalatairól, változásairól, a magyar vegyes csoport tanításának nehézségeiről beszélgettem a vízaknai óvónővel, Wilhelem Gyönyivel, aki a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban óvónői képesítés megszerzése után a kolozsvári egyetemre jelentkezett, ahol jelenleg óvoda- és iskolapedagógia szakon távoktatású hallgató.
- Az utóbbi években hogy alakult a vízaknai magyar óvodás csoport létszáma?
- Az én gyermekkoromban körülbelül 25-30-an voltunk egy csoportban. Utána egyre csökkent a gyermekek létszáma. Az előttem itt dolgozó óvónő csoportjába körülbelül 12-15 gyerek járt, mindez két éve volt.
- Milyen okból kifolyólag csökkent le ennyire a létszám? Elköltöztek a családok Vízaknáról?
- Nem, nincs olyan sok magyar család tudtommal, aki elköltözött volna. Egyszerűen nincs magyar gyermek, nincs utánpótlás. Véleményem szerint jövőre már nem lesz magyar csoport, mivel most 6 gyerek jár hozzám, melyből 5 iskolába fog menni jövőre. Talán jönnének még ketten-hárman – de nem hiszem, hogy az igazgatóság ilyen kis létszám mellett megengedné, hogy megmaradjon a magyar csoport. Az idei évben is kérdéses volt az indulás, a kezdeti öt gyermekkel.
- A csoportodba most is jár két kisfiú, akik alig értenek magyarul – legfeljebb néhány dalt, a színeket, és pár szót ismernek. Hogy látod, őket az alsó tagozaton magyar osztályba íratják majd?
- Biztosan nem.
- Mi a véleményed, milyen céllal íratták őket mégis a magyar csoportba?
- Hát azzal a céllal, hogy legalább megtanuljon magyarul beszélni.
- Értem, tehát úgy gondolják, hogy legyen meg ennyi minimum. De úgy tűnik, ez sem sikerült.
- Igen, mert itt csekély az az idő nyelvtanulás szempontjából, amit itt az oviban eltöltenek. Otthon ők románul beszélnek.
- És hogy látod a saját helyzeted, mi lesz veled jövőre?
- Nem tudom, fogalmam sincs. Mivel még egyetemista vagyok, talán Kolozsváron keresek valamit – de ezek még csak tervek.
- Hogy látod a jövőbe tekintve a vízaknai magyar oktatás helyzetét?
- Ha az óvoda kihal, akkor nem lesz gyermek, aki az iskolába menjen.
- Mikor szűnt meg Vízaknán az 5-8. osztályok számára a magyar nyelvű tanítás?
- Nagyon régóta nincs. Már a szüleim is románul végezték az 5-8. osztályt. Aki akarja magyarul folytatni tanulmányait, ő kényszerítve van arra, hogy Nagyszebenbe menjen.
- Milyen nehézségeket okoz a csoport vezetésében, hogy a gyermekek nem csak különböző életkorúak, de közülük nem mindegyik beszél magyarul?
- Muszáj románul is beszélnem, mert magyarul nem érti meg, amit kérek tőle, mondok neki. Például tegnap mesét olvastam nekik, és arra kértem őket, hogy rajzolják le a meséből a kedvenc részüket. Egy magyarul nem értő kisfiú volt jelen aznap, rövidebben elmeséltem neki románul a mesét, majd az utasítást is elmondtam hozzá, különben nem tudta volna mi a feladat, nem értette volna, mi zajlik körülötte.
- Ennek a kisfiúnak gondolom, csak az egyik szülője magyar.
- Nem. Tulajdonképpen csak a nagypapája. A szülei románul beszélnek otthon.
- Mit gondolsz, mi lehetett a szülők részéről a motiváció, hogy magyar óvodába íratják ezt a kisfiút?
- Mindenki az édesanyja családjából magyar óvodát végzett. Volt egy ilyen hagyomány a családjában, de utána az iskolát már románul végezték, a kisfiú is román osztályba fog járni.
- A munkafüzetek szempontjából milyen a kínálat? Vannak magyar nyelvű munkafüzetek, melyeket megrendelhetsz a gyerekeknek?
- Igen, van választási lehetőségem.
- Szerveznek az óvodába programokat? Például bábszínházat, filmvetítést?
- Igen, a tavalyi évben 5-6 színdarabot előadtak nálunk, de ezek a programok csak román nyelvűek.
A szülőkkel, helyiekkel folytatott informális beszélgetés során többször érintettük az iskolaválasztás kérdéskörét. Közvetlen tapasztalatom, és meglátásom szerint a szülők oldaláról az iskolai tannyelv választással kapcsolatos érvek eltérő logika mentén rendeződnek, az viszont bizonyos, hogy a szülők igyekeznek legjobb tudásuk, belátásuk szerint meghozni döntésüket. Pozitív és negatív érvek mindkét oldalon állnak. Vízaknán, a körülbelül 3500 fős faluban hozzávetőlegesen 250-300 magyar lakos él. Vagyis a gyermekek iskolán kívüli tevékenységeikben – szünetben, boltban, postán, és jellemzően az utcai társas érintkezések során – román nyelvű kommunikációra kényszerülnek. Emiatt a racionális okok között felsorolják, hogy a gyermek további boldogulása érdekében íratják őket román osztályba, ugyanis ötödik osztálytól úgyis oda kell járniuk – így ez a gyermek számára könnyebb érvényesülést és tehermentesebb tanulást jelent. Néhány szülő elmondása alapján jellemző jelenség, miszerint a gyermekek életében törést jelent a román környezetbe való kerülés, ezt elkerülendő döntenek az államnyelvű tagozat mellett. Vízaknán az egyre gyarapodó vegyes házasságokban az egyik szülő oldaláról kompromisszumra van szükség, jellemzően az előbbiekben felsorolt okok miatt a magyar nyelvű oktatásról mondanak le, és minden ilyen döntés az asszimiláció erősödéséhez járul hozzá. Magyar nyelvű oktatás hiányában a magyar nyelv megfelelő, irodalmi szintű elsajátítása kétséges, ugyanakkor az identitáshoz, kultúrához való mély viszony is csak egy arra érzékeny, azt fontosnak tartó családi környezetben alakulhat ki itt Vízaknán, ahol a magyar nyelv intézményi szintű tanítása kihalóban van. Meglátásom szerint itt a kisebbség hosszabb távú fennmaradásához a családon belül beszélt nyelvválasztás, anyanyelvet és kultúrát ápoló attitűd nélkülözhetetlen. Ennek belátásához talán a Petőfi Program ösztöndíjasaként - a helyi vezetőséggel együttműködve - magam is hozzájárulhatok.