Nemzeti ünnepünk eszméinek felelevenítése, és a hősök előtt való tisztelgés, a Nepomuki Szent János Római Katolikus Templomban kezdődött ökumenikus istentisztelettel. Az igét László Károly técsői református lelkész hirdette a rahói járás lelkipásztorai – Béres István, Mikulyák László, Mankovics Sándor – közreműködésével. Az igehirdetésben a forradalom üzenetének mában aktuális megfogalmazása hangzott el: olyan nép vagyunk, akiknek van mire büszkének lenni. 1848/49-ben az életüket áldozták azért, hogy népünk nagy lehessen, s a kivívott szabadságot soha senkinek nem sikerült elvennie tőlünk. Az emlékezés oltárán mi is elhelyezzük emlékköveinket, s azokat tovább adjuk gyermekeinknek.
Az ünnepi istentiszteletet követően a Járási Közigazgatási Hivatal csordulásig megtelt nagytermében folytatódott a megemlékezés. Az egyes településekről érkezett vendégek, és egybegyűltek mellett külön köszöntötték az esemény fővédnökét, dr. Grezsa Istvánt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, és Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztosát, Szalipszki Endre főkonzult, a beregszászi főkonzulátus vezetőjét, Viktor Medvigy rahói polgármestert, Kocserha Jánost Aknaszlatina alpolgármesterét, a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány kuratóriumának nevében Török Dénest, és Bunda Szabolcs irodavezetőt, valamint az egyházmegyei Szent Márton Karitász igazgatóját, Fehér Ferencet.
Grezsa István nyitó köszöntőjében kiemelte, hogy a Pilvax Kávéházból induló fiatalok fektették le a modern Magyarország alapjait, érték el a sajtószabadság megszületését, s mutatták meg Európának, hogy ha képesek vagyunk összefogni, s egységbe állni, akkor szabad az út egy független, szuverén Magyarország felé. Ezzel példát, s mintát adtak az utókornak, megfogalmazva az ünnep valódi üzenetét: nem tudnak, s nem is lehet minket eltiporni. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a múltat, s a jelent folyamatosan összevetni, elemezni kell, hiszen koronként, más-más helytállást követel a haza. Így a Felső-Tisza vidékén – és máshol is Kárpátalján – legfontosabb feladat az önazonossághoz való visszatalálás, a hősök emlékének ápolása, a közös értékek megőrzése. A kossuthi gondolat talán még sosem volt annyira aktuális, mint napjainkban: kötelezettséget kell vállalni azért is, ami lesz, s nemcsak azért, ami van. Különösen igaz ez a szórványban, ahol a szórvány megőrzése létfontosságú: ha elvesztjük, elvesztünk mindent, s elveszünk mindenhol. Nehéz ma magyarnak lenni Ukrajnában, de ruszinnak, s ukránnak lenni is nehéz.
A kormánybiztos úr kihangsúlyozta: az anyaország gazdasági erejéhez mérten mindenben támogatja Kárpátalját. Majd bejelentette, hogy a szülőföldön való boldogulás elősegítésére, illetve a kultúra ápolására – a katolikus egyház közreműködésével – Rahón épül fel az első kárpátaljai Magyar Kulturális Központ. Grezsa István, beszéde végén megemlítette, hogy mélyen felháborítja a készülő ukrán nyelvtörvény-tervezet. Szégyenteljesnek nevezte, s ígéretet tett rá, hogy Magyarország nem fogja hagyni az alapvető jogok gyakorlásának eltiprását.
A műsor második felében „Márciusi ifjak” címmel a rahói járás magyarlakta települései óvodáinak, iskoláinak, és vasárnapi iskoláinak ünnepi műsora követezett: a házigazda Rahó, Gyertyánliget,Terebesfehérpatak, Körösmező, Nagybocskó diákjai tisztelegtek a bátrak előtt. Nem véletlenül választották a szervezők Sajó Sándor költő sorait a nap mottójául: „Magyarnak lenni nagy szent akarat,/ Mely itt reszket a Kárpátok alatt…” Utolsó műsorszámként a rendezvény díszvendége, a SZIGET Tánccsoport lépett fel Máramarosszigetről, akik kivételesen nem hagyományos népzenét hoztak magukkal, hanem – megidézve a reformkor szellemét – palotást táncoltak Erkel zenéjére.
Végül a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány kuratóriumi tagja, Török Dénes mondott köszönetet a rendezvényért – mely az EMMI, és a Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Programjának támogatásával valósult meg – azoknak, akik adományaikkal támogatják a kárpátaljai magyar nyelvű oktatást. Az ünnepi megemlékezés zárásaként Mikulyák László rahói esperes-plébános, és Grezsa István emléklapot adtak át a résztvevőknek, s Mikulyák elmondta, hogy miért március 15-ét választották egy járási jellegű, sőt járáshatáron túlmutató összegyűlés megszervezésére: ez az ünnep az ifjúságról szól, akik példáját adták annak, van jövő. Miközben mindenhol azt hallani, hogy hányan, s hányan mennek el a szülőföldről, most megmutatkozott, hogy összetartással, s összetartozással hányan, s hányan képesek összefogni.
Kötél Emőke
a cikk eredeti megjelenési helye: karpatalja.ma
