Bálványosi Búcsú – 2016. szeptember 14.
Bálványospataka Gyimesek völgyéhez tartozó, hegyi patakokban, vadregényes lankákban gazdag tájegység.
Minden évben szeptember 14-én tartják a Bálványosi – Búcsút, amely dátum a Szent Kereszt fölmagasztalásához kapcsolódik. A keresztény eseményhez tartozó gyimesi hagyomány, a Bálványosi Búcsú megtartása, amelynek keretében a kápolna ünnepi szentmisének ad otthont.
A Szent Kereszt fölmagasztalásának rövid története:
Szent Ilona császárnő megtalálja 326-ban Jézus keresztjét a kálvárián. Ezen a helyen őrizték a szent fát egy erre a célra épített templomban. 614-ben a pogány perzsák elrabolják a Megváltó keresztjét. Fájdalom! Milyen vakság!
Istennek hála, mert a keresztfa nem maradt sokáig pogány kézben, 628-ban már újra a miénk. A keresztény-görög császár Heraklium maga, ünnepélyes diadalmentben viszi vissza a jeruzsálemi templomba üdvösségünk szent jelét. Ekkor lett fölmagasztalva a Szent Kereszt. Azóta ünnepeljük mi a keresztények a Szent Kereszt fölmagasztalásának ünnepét.
Ó, áldott fa, szent keresztfa. Rajtad függött valaha, a Világnak váltsága. Köszöntünk ma mindnyájan. Üdvözlégy szent keresztfa! [1]
A szent kereszttel kapcsolatos énekeket és verseket tanultunk a Bálványosi Iskola tanulóival a hagyományőrző eseményre. A verstanulás kiemelt természetét az jelentette, hogy a gyermekek román nyelvű iskolába járnak, és magyarul kizárólag otthoni környezetben beszélnek.
A Bálványosi Búcsú programja az alábbiak szerint állt össze:
A délelőtt folyamán megérkeztek több gyimesi település hívői a Bálványosi Kápolnához. A gyermekek előadására a szentmisét megelőzően került sor. Az alsó tagozatosok elszavalták a Kanizsai Nővérek Gyűjteményéből a Szent Keresztfa című költeményt, majd a nagyobbaktól Reményik Sándor Kereszt című vers következett.
Az ünnepi szentmisét Faragó István, főcelebráns és ünnepi szónok vezette. A szentmisén jelen voltak még: Berszán Lajos, tiszteletbeli kanonok, lelki igazgató a Szent Erzsébet Iskola vezetője; Szilveszter Imre, hidegségi plébános úr; Salamon József, gyimesbükki plébános úr; Hanuleac Tamás, gyimesbükki segédlelkész.
A Búcsút követően ünnepi lakomára készültek a gyimesiek, finom húsleves, friss „pityókóskenyér” fogadta otthon a hazaérkezőket.
[1] Dr. Teleki Béla SJ: Szavalókönyv, Becse 1979, Szeged 1992, Betli Bt, Szeged, 32-33. Oldal
