Határon túl, Zentán születtem. Vajdasági magyarként nevelkedtem három leánygyermekes családban, középső gyermekként. Szerető, dolgos szüleimre példaképként tekintek. Délvidéki magyarként két nyelvet, két kultúrát tanultam és ismertem meg, és ez által kétszer olyan gazdag lettem. Ezt a gondolatot szeretném továbbadni minden határon túl élőnek, kisebbségben törekvőnek. Hagyományápolás és - őrzés nélkül kevesebbek vagyunk, kevesebb a magyarságunk. Feladatunk, hogy megőrizzük mind határon innen és túl magyarságunkat, kincseinket, hagyományainkat és értékeinket. Tenni mindezt úgy, hogy más nemzetekkel együtt békében élve, egymástól tanulva, egymást segítve haladjunk előre.

Fiatalkorom óta aktív tagja vagyok közösségemnek. A II. Rákóczi Ferenc Alapítvány a Kárpát-medencei Fiatalokért délvidéki referenseként 2008 óta tevékenykedem a Vajdaságban, és konferenciákat, találkozókat, képzéseket szervezek a Rákóczi Családi Kör tagjainak.

Az elmúlt kilenc hónapban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként dolgoztam Vízaknán, és elmondhatatlanul hálás vagyok a helyi közösségnek és a mentoromnak. Ez idő alatt, azt hiszem, valamennyire sikerült közösséget építeni és a nemzeti öntudatot elmélyíteni, és én is erősödtem a nemzetem iránti szeretetben, megbecsülésben. Hálás vagyok az ösztöndíj programnak, hisz lehetőséget adott számomra, hogy tanulhassak, és még többet megtudjak a magyarságról, hagyományainkról, a magyar nyelvről, történelmünkről. Megismerhettem a szórványságban élő magyarok jelenét, és talán kis mértékben részese lehettem ez idő alatt a jövőjük, jövőnk alakításában is. Örömmel térek vissza kilenc hónapra Vízaknára, és teljesítek újabb szolgálatot, remélve, hogy az elmúlt évben a magyar szívekbe elültetett magok bőséges termését arathatjuk le együtt, a vízaknai közösséggel közösen.