Eredetileg a szlovákiai Párkány városából származom, középiskolai tanulmányaimat pedig a híres „Kassai Magyar Ipariban” folytattam. A kultúra igazából ott „fertőzött“ meg: az Iparista Kis Színpad („X“) tagjaként a színház, az Acélhang „mindeneseként“ pedig a rádiózás világába kóstolhattam bele. Végzős koromban a diákok a Diáktanács elnökének választottak. A közösség, amelyből vétettem, ekkor emelt először pajzsára. Ezen élmények mind a mai napig nagyon erősen hatnak rám. A kassai éveket leszámítva, Szlovákiában nagyrészt a Duna-képezte, határ menti magyar tömbben éltem.

A diaszpóra-létről pedig egy tizenöt éves dublini kitérő alapján mesélhetek:
Létrehozva a Dublini Magyarok Közösségi Rádióját, először a rádiózásba fogtam. Később a helyi fogadószervezetté váló Hungarian Culture Days alapító tagjaként elsősorban a kulturális programokért feleltem: több ízben vezettem író-olvasó találkozót a nagykövetség szalonjában, kvízt a kocsmában és a dublini magyar vers-barátok körét a saját szobámban. Emellett szerveztem szilveszteri és farsangi bálokat, rendszeresen invitáltam honfitársaimat magyar vonatkozású koncertekre, filmvetítésre és egyéb rendezvényekre. Pár évig a havi rendszerességgel megtartott Dublini Magyar Találkozók házigazdája lehettem. A Kőrösi Csoma Sándor Programban voltam mentor és ösztöndíjas is, minek köszönhetően bepillantást nyerhettem a hétvégi magyar iskolák világába és építhettem könyvtárat a követségen.

Tizenöt év után hívó szóra hazatelepültem és a könyvtárak világában mélyedtem el. Idén, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként a számomra eddig csak izgalmas beszámolókból ismert erdélyi szórványvidéken, Déván teljesítek szolgálatot, ahol eddig megszerzett tapasztalataimat felhasználva szeretnék majd minden ott élő nemzettársunk hasznára válni.