Marosvásárhely
Marosvásárhelyen ezt a szerepet többek között a Bernády György tér 3. szám alatt, a Teleki-ház belső udvarában tavaly megnyitott Kandake szociális kávézó látja el, amelynek nem titkolt célja a fogyatékkal élők foglalkoztatása és a társadalom érzékenyítése. Ezen felül (vagy belül) pedig egyéb kulturális események, elsősorban jam sessionok és koncertek helyszíne.
Kvízmesteri múltamra visszatekintve mindmáig szép emlékként él bennem, s némi büszkeséggel tölt el, hogy egykori dublini "kácsépés" (Kőrösi Csoma Sándor Programos) éveim alatt sikerült meghonosítani az ott élő magyar közösségen belül az úgynevezett "kocsmakvízt", amelyről utólag kiderült, hogy az egyik legnépszerűbb és egyben leghatékonyabb közösségteremtő erővel bíró eseménysorozat volt éveken át.
Ezért is örültem a lehetőségnek, amelyet Marosvásárhelyre érkezve a fentebb említett kávézó kínált tálcán: a náluk már előzőleg bejáratott, havi rendszerességgel megtartott kvízestek vezetését illetően.
A szerencse a hónapot illetően is rám mosolygott: a márciusi ifjak közül kapóra jött Petőfi és Jókai, akiket Komáromból ideérkező "petőfisként" (Petőfi Sándor Programosként) semmiképpen nem szerettem volna kihagyni! A kétfordulós vetélkedő további témaköreit tekintve játékban voltak még az Oscar-díjak és a nőnap, illetve a zenei blokkok részeként 15 francia és ír dal – utalva Szent Patrik napjára és a frankofón hónapra.
A majd háromórás agytornát még a humorban tréfát nem ismerő, játékra mindig kapható Karinthy is megirigyelte volna, végjátéka ugyanis különösen izgalmasra sikeredett. A kávézó által a győztes csapatnak felkínált, egy kör kávéra szóló utalványt végül a Szellemirtók vághatták zsebre, de valójában – a többiekkel együtt – ettől sokkal többet vihettek haza: ma már kiveszőfélben lévő, igazi közösségi élményt.
Tekintve a tegnap esti vetélkedő hangulatát, biztos vagyok benne, hogy a jó dublini példához hasonlóan, a helyi magyarok életében is fontos közösségteremtő és összetartó erővel bírnak a kvízestek, amelyek tárgya játékos formában arra is alkalmas – kellő szerkesztési elvek mentén –, hogy magyar vonatkozású értékeinkre felhívja a figyelmet. Éppen ezért jó szívvel ajánlom ezt a formulát a közösségszervezők, és ilyen módon a mindenkori ösztöndíjasok figyelmébe is!
