Nógrád megyében, Pásztón születtem, három testvérem közt a legkisebbként. Gyermekkorom óta követtem és példaképként tiszteltem szüleimet és idősebbik nővéremet, aki hegedült, rajzolt, színjátszó-körbe járt és néptáncolt. Az ő nyomdokain lépkedve haladtam előre néhány évig színjátszó köri tagként, 17 évig a klasszikus hegedülés tanulásában, és múlhatatlan szenvedéllyel a néptáncban.

Az Apraja gyermek néptáncegyüttesben, Pásztón, majd a Fóti Népművészeti Szakközép, Szakiskola és Gimnázium néptánc tagozatos diákjaként már a Muzsla Néptáncegyüttesben próbálgattam szárnyaim: kezdetben táncosként, majd a középiskola elvégzése és a szakképesítés megszerzése után néptánc-tanárként és koreográfusként is.

19 évesen kerültem a budapesti Kertész Táncegylet nagy csoportjába, majd két évvel később kaptam lehetőséget középhaladó csoportjának vezetésére. Az azóta eltelt öt tanári év igazi oktatás volt nemcsak a csoportba járók számára, hanem magamnak is arról, hogyan legyek oktató, vagy még inkább jó oktató.

A Kertészben töltött évek alatt kerültem férjem mellé társként az életben és a táncparketten is. 2014-ben a Fölszállott a páva tehetségkutató műsor középdöntőjéig jutottunk, több szólótánc fesztiválon vettünk részt, majd 2016-ban elnyertük a Népművészet Ifjú Mestere címet.

2015-2016-ban a Magyar Református Szeretetszolgálat Nyilas Misi Ösztöndíj pályázatában művészeti előbírálóként, majd bírálóként működtem párommal, mely értékes tapasztalatot jelentett a nehéz sorsú családokról, az ott élő gyerekekről, és lehetőséget adott rászoruló, de annál tehetségesebb fiatalok támogatására.